Pamela Haag angol nyelvterületen most megjelent könyvében arról ír, hogy a házasság manapság már nélkülözi a romantikát, akik valamikor kimondták a boldogító igent, legkevésbé sem azért vannak együtt, mert hisznek abban, amit az oltár előtt fogadtak.
Az ötvenes években az Egyesült Államokban a házastársak egészen másképp éltek: a férfiak dolgoztak, a nők otthon voltak a gyerekekkel, de társadalmi, jótékony célú munkát is végeztek, tagjai voltak iskolai szervezeteknek, lakóhelyükön működő egyházi, civil szervezeteknek. Manapság ez már nem divat, és nincs is rá se idő, se energia.
Ugyanakkor a kísértéseknek is nehéz mostanában ellenállni: a média sem a monogámia mellett teszi le a voksot, és a közösségi hálók nagyon alkalmas terek a csábításra, a könnyű kalandokra – úgy, hogy közben senki nem gondol a következményekre.
Modern házasságtípusok
Félboldog házasság
Ebben a házasság típusban a felek érzése ambivalens. Az egyik percben úgy érzik, házasságuk szilárd alapokon nyugvó, jó dolog, a másik pillanatban azt gondolják: hogy tudok ezzel a férfival/nővel együtt élni?
A szülői házasság
Ebben a kapcsolatban a család középpontjában a gyerekek állnak, a férj és a feleség mindent ennek rendelnek alá.
Igásló feleségek
Ebben a kapcsolatban a feleség az, aki többet keres, és a házimunkát is elvégzi. Mivel ő hozza haza a több fizetést, olykor megfordul a fejében, hogy talán nem kellene férje kedvteléseit – tenisz, sörözés a haverokkal, focimeccsek – finanszírozni, ha nem segít be a házimunkába.
Ed McMahon-szindróma
Ed McMahon a nyolcvanas években népszerű humorista jelmondata ezt volt:
“Igaza van, uram!” Ebbe a kategóriába azok tartoznak, akik mindig egyetértenek a házastársukkal. Afféle Bólogató Jánosok.
Papíron házas
Ez egy kényelmetlen állapot. Olyan házasság, amelyben már többször felmerült a válás, de egyelőre nem léptek semmit a felek, mert gazdasági okokból úgy döntöttek: együtt maradnak. Bár egy fedél alatt élnek, nem zárják ki, hogy párkapcsolatot létesítenek valaki mással.
Források:
