A szülők nagy része jobban fél az illegális drogoktól, mint az alkoholtól, mert ezek rejtélyesebbek, kevésbé ismerjük őket, talán úgy érezzük, kiszolgáltatottabbak vagyunk velük szemben. Az alkohol ismerős: tudjuk, hogyan hat, mi az a mennyiség, amiből nem lesz baj, és amiből baj lesz. 

Az ismerősség lehet ijesztő is, ha rossz példák vannak a családban (és a legtöbb családra jut legalább egy rossz példa). Az alkoholra másképp készítjük fel a gyereket, mint ahogy az egyéb drogokról beszélgetünk vele, hiszen jelen van az életünkben.

Már a kisgyerek kapcsán is felmerülhet, engedjük-e, ha bele akarja dugni az ujját a sörhabba, hogy lenyalja, és érezze, milyen az íze. Felmerülhet kérdésként, mennyire lehet inni a gyerek előtt: rendben van-e, ha a vele együtt töltött időben iszunk egy pohár fröccsöt, vagy csak akkor, ha már lefeküdt aludni? Ha a családi ünnepségeknek része az alkohol, vajon mikor engedjük, hogy megkóstolja? Aztán beköszöntenek a súlyosabb feladványok: mikor már kamasz, elengedjük-e olyan buliba, ahol sejthetően lesz ital bőven, és mit mondjunk neki előtte?

Van, aki azt vallja: a gyerek előtt ne igyunk, keveset se. Ez hasonló álszentség, mint mikor a gyerek előtt nem veszekszünk, bezzeg zárt ajtók mögött – mintha bizony nem tudná. Döntsük el, szerintünk rendben van-e, ha néha iszunk, ha igen, miért ne vállalhatnánk ezt a gyerek előtt?

Tapasztalják a fiatalok, hogy ahogy nőnek, bővülnek a jogaik és lehetőségeik – igaz, az elvárások is velük szemben -, így az is érthető számukra, hogy az alkohol is felnőtt dolog: attól még, hogy a szülők a vacsorához isznak egy pohár bort, ő nem ihat minden este. De lehet, hogy bizonyos életkor után ihat szilveszterkor egy pezsgőt, és pár év múlva már a többi ünnepkor is koccinthat a felnőttekkel.

Egyéni ízlés kérdése, hogy a szülő mit érez időszerűnek, és ezt sokkal inkább családi hagyományok, kulturális szokások, és a szülők alkohollal kapcsolatos attitűdje befolyásolja, mint egészségi szempontok. Van, aki a bűvös 18 éves korhoz köti, mikor már nem nézi rossz szemmel, ha italt lát a gyerek kezében, de arra is van példa, hogy valaki még a huszonéves gyereknél sem veszi jó néven, mondván, még tanul, majd ha dolgozik, akkor igyon.

Nem azzal nevelünk, ha azt várjuk valakitől, hogy előttünk játssza meg magát, hanem, ha igyekszünk valóban átadni valamiféle értéket.

Források: csaladhalo.hu