Mindenekelőtt azt kell megértenünk, hogy mindaz, ami kamaszkorban történik – persze egy bizonyos határon belül -, teljesen normális és természetes velejárója ennek a kornak. Ne hibáztassuk magunkat, nem azért lett ilyen a gyerek, mert rosszul neveltük.
Pláne ne adjuk fel, és ne keseredjünk el, mert ez is elmúlik egyszer, és vissza fogjuk kapni azt a csemetét, akit idáig gondosan nevelgettünk.
Csavargás
Fogadjuk el, hogy ez természetes igénye a kamasz gyermeknek. Nem ellenünk teszi ezt, csupán saját magáért. Ebben a korban az a feladata, hogy felfedezze, kialakítsa saját egyéniségét, érdeklődési körét, megtalálja a helyét a baráti társaságában, önállóan cselekedhessen, gondolkodhasson, leválhasson a szüleiről.
Lusta, rendetlen, rossz tanuló lett hirtelen?
A lustaság természetes következménye a gyermek hormonális és testi változásainak.
Olyan mértékű érési, növekedési folyamat megy végbe a szervezetében, amihez egyszerűen szükséges a több pihenés, alvás. Nehezen koncentrál a mindennapi feladatokra, minden erejét leköti saját testi és persze érzelmi, lelki fejlődése.
Emellett persze van ebben egy kis lázadás is, a határai keresése, feszegetése, a szülőkkel, legközelebbi családtagokkal szembeni ellenállás, ami által önállósodik.
Szemtelenség, gúnyolódás
Ez az attitűd hozzátartozik ahhoz a folyamathoz, hogy érik a személyisége, és kezd önállóvá válni. A gondolkodásmódja érik, viszont nem mindig fejezi ki jól magát, és „ami a szívén, az a száján”. Ha ő másként gondol valamit, könyörtelenül kérdez, és kritizál.
Biztos mind tapasztaltuk már, bármilyen életkorban, hogy a gyerek akkor a „legrosszabb”, „legszemtelenebb”, mikor velünk, szülőkkel van.
Források:
