A menstruáció legtöbbünket elkíséri a serdülőkortól a menopauza idejéig. Egész életünk során összegezve körülbelül 6 évet töltünk menstruációval. Nem mindegy, hogyan éljük meg ezt a jelentős időt: örömmel? akár büszkén? egy nagyobb rend, körforgás részeként? vagy inkább teherként? utálkozva?
Nem mindegy, hogyan tekintünk rá: jelzésként és lehetőségként, hogy egy kicsit lelassítsunk és magunkkal törődjünk – vagy inkább nehézség, amit elviselünk, és megpróbálunk megfelelni a reklámszlogennek, hogy „ez a nap is olyan, mint a többi”. Vagy valahol a két végpont között.
És mi befolyásolja a menstruációhoz való attitűdöt? A kutatásokban azt találták, hogy a menstruáció jelenlegi érzelmi megítélése összefüggött azzal, hogyan élték meg a nők az első vérzésüket. Minél pozitívabb volt az első menstruáció érzelmi megélése, annál pozitívabb volt a menstruációhoz való viszonyuk a jelenben.
És fordítva is: minél negatívabb volt az első vérzés emléke, annál negatívabban viszonyultak a jelenben a menstruációhoz. Az első menstruációval kapcsolatos élmények ráadásul befolyással voltak a testképre, a szégyenérzetre, sőt a szexualitással kapcsolatban hozott döntésekre is.
A menstruáció és az ahhoz kapcsolt jelentéstartalom társadalmilag és kulturálisan is meghatározott. Jó példa erre a premenstruációs szindróma, amely inkább a nyugati kultúrákban meglévő probléma. Azokban a társadalmakban, amelyekben tiszteletben tartják a menstruációt, sőt, megünneplik a fiatal lányok első menstruációját, nem jellemzőek a PMS tünetei. Viszont amikor ilyen hagyományos társadalmakból az USA-ba költöztek nők, egy-két éven belül náluk is kialakult a premenstruációs szindróma.
Megtanulhatjuk, hogy szeressük és elfogadjuk a testünket úgy, ahogy van. Társíthatunk pozitív képeket és jelentést ehhez a testi körforgáshoz. Tekinthetünk úgy a menstruációra, mint testünk jelzésére: ideje most egy kicsit megállni, pihenni, magunkkal törődni, elmélyedni. Értékelhetjük, hogy a testünk egészségesen működik, és részesei vagyunk annak a nagy körforgásnak, amelyben életet tudtunk/tudunk adni.
Ezek a „mi napjaink”. Ha elengedjük azt az elvárást, hogy el „kell” rejtenünk, le „kell” tagadnunk vagy kontrollálnunk „kell” egy egészséges és természetes testi funkciót – akkor nagyobb önbecsülést, jóllétet és lelki békét élhetünk meg.
Források: anya-lanya.hu