Azzal, hogy az ember kinyomoz egy ügyet, ami bíróságra kerül és majd születik egy ítélet, még nem oldódik meg a probléma; egy kábítószerhasználatban lévőnek azzal, hogy megbüntették, nem fog megszűnni a szerhasználata. Korábban kell tenni értük, hogy sem a bűncselekmény elkövetéséig, sem az áldozattá válásig lehetőleg ne jussanak el – világít rá a megelőzés fontosságára Koós Judit rendőrőrnagy, ifjúsági bűnmegelőzési tanácsadó, áldozatvédelmi referens. A szakember 2014-ben vett részt először szervezetünk munkájában: a Nyitott szemmel az ifjúság védelmében – A gyermekbántalmazás és gyermekprostitúció ellen című projektben is a bűnmegelőzés témakört képviselte s e mellett gazdája volt a családon belüli erőszak kérdésével foglalkozó iskolai programnak is. Azóta érdeklődőként sem hiányzik az ERGO rendezvényeiről, az utóbbi hónapokban pedig több mint félezer fiatal, idős, hátrányos helyzetű vagy rehabilitációban részt vevő honfitársa számára tartott prevenciós célú tudatosító, felvilágosító előadásokat. A szakembert ilyen irányú munkájáról és törekvéseiről kérdeztük.
– Huszonhárom éve dolgozol nyomozóként. Milyen területeken tevékenykedtél azóta, hogy megváltál a pedagógusi pályától és a rendőri hivatást választottad?
– A Rendőrtiszti Főiskolán a bűnügyi, nyomozói szakra jelentkeztem, és a tanulmányaim folytatásával párhuzamosan végzett munkámban, éppen a pedagógusi gyakorlatomra való tekintettel, rögtön az első perctől kezdve az összes kiskorú- és fiatalkorú-ügyet megkaptam. Később is nagyrészt ilyen ügyek nyomozásában dolgoztam, de ifjúságvédelemben, gazdasági bűncselekmények felderítésében is részt vettem. Nyomozóként egy idő után úgy éreztem, nem elég az, hogy az ember kinyomoz egy ügyet, ami bíróságra kerül és majd születik egy ítélet, mert ezzel még nem oldódik meg a probléma; egy kábítószerhasználatban lévőnek azzal, hogy megbüntették, nem fog megszűnni a szerhasználata. Ugyanakkor nemegyszer láttam tizenéves gyanúsítottakat a kihallgatásukon sírni, zokogni, körmüket rágni, hogy most mi lesz velük, iskolába kellene menniük, folytatni a magánórát, részt venni a versenyen és így tovább, miközben előzetes letartóztatásban vannak és büntetésre számíthatnak. Egyre inkább azt láttam, hogy korábban kellene tenni értük, hogy legyenek tisztában azzal, minek mi a következménye. Így találkoztam a D.A.D.A. (Dohányzás-Alkohol-Drog-AIDS) programmal, a Magyar Rendőrség általános iskolai ifjúságvédelmi, bűnmegelőzési programjával, majd az ELLENSZER programmal, amely a középiskolás korosztály prevenciós programja, és elindultam ebbe az irányba. Jó pár évig a nem kis leterhelést jelentő saját munkám mellett, elcsípett időmben, önszorgalomból foglalkozhattam ezzel. Igencsak erőpróbát jelentett, de csináltam, mert fontosnak tartottam. Felvilágosító munkával egyre többet jártam iskolákba, idősklubokba, közben képeztem magam a prevenció területén. Ma már az áldozatvédelemtől a mediációig sokféle „eszköz” van a tarsolyomban, amiket a mindennapokban alkalmazhatok.
– Egy rendőrnek a munkájában mi adhat, mi jelenthet sikerélményt?
– Ha sikerül kideríteni az igazságot. Ha sikerül szóra bírni azt a gyanúsítottat, aki ellenálló, nem együttműködő. Ha sikerül elérni, hogy belássa, helytelen, amit tett, saját magának és másoknak is ártott vele. Áldozatsegítőként, emberileg és rendőrként is sikerélmény, amikor egy sértettnek segítséget tudunk nyújtani abban a nagyon nehéz, elesett, bántalmazott helyzetében, amibe került egy bűncselekmény után. Az idősekre különösen igaz, hogy az önbecsülésüket és önbizalmukat nagyon megtépázza például egy-egy trükkös lopás, amikor elviszik az értékeiket. Sokszor azért nem jeleznek, nem tesznek feljelentést és nem kérnek segítséget, mert szégyellik, hogy velük ez megtörtént. Felfedezni ilyen eseteket, és eljuttatni az áldozatot oda, hogy mégiscsak kapjon segítséget, nagyon jó érzés.
Egyik alkalommal láttam a napi jelentésből, hogy történt egy trükkös lopás, egy idős néninek több mint 700 ezer forintját elvitték. Felhívtam telefonon és megkérdeztem, hogy maradt-e pénze gyógyszerre, alapvető élelmiszerekre. Kiderült, hogy a néni cukorbeteg, és az eset olyan mértékben kiborította, hogy rosszul lett, már második napja feküdt az ágyában magatehetetlenül, egyedül. Hagyjam őt békén, mit akarok én is kérdezni tőle, ketten már kihallgatták, de ettől neki nem lesz meg a pénze, mondta elkeseredve. Innen indultunk, és eljutottunk oda, hogy meghatalmazással a szomszéd hölgy elment az áldozatsegítőkhöz, akikkel mindent megbeszéltem és a szükséges iratokat is elküldtem nekik, hogy a néni kapjon annyi pénzt, amivel ki tudja váltani a gyógyszerét, be tudja fizetni a csekkjeit és a következő nyugdíjáig létezni tud. Ilyen esetben az áldozatsegítés ezt lehetővé teszi. Több hasonló esetem is volt. A sok papír között észrevenni, hogy hol van baj és hol lehet segíteni, igazi szép feladat és emberileg is sikerélmény, jó érzés.
– Mit mutatnak a statisztikák: nagyobb-e a bűnőzési hajlam napjainkban, mint akár pár évtizeddel vagy évszázaddal ezelőtt?
– Változtak a bűnelkövetési formák az akár néhány évtizeddel ezelőttihez képest is. A közterületen elkövetett bűncselekményeket – utcai lopást, rablást, gépkocsi-feltörést stb. – kilencven-kilencvenöt százalékos mértékben visszaszorították a térfigyelő kamerák. Ezzel egyidőben más területeken aktivizálták magukat a bűnözők. Nagyobb teret kapnak a kábítószerekkel összefüggő ügyek és gyakoribbak az internet világához kapcsolódó bűnelkövetési formák. A fiatalok, áldozati és elkövetői oldalon egyaránt, főleg ennek a veszélynek vannak kitéve, a sértettek és az online bántalmazás elkövetői is többnyire ebből a körből kerülnek ki. Ők a legnagyobb felhasználók, a civil világban a fiatalok vannak leginkább jelen a közösségi felületeken. De bárkiről is legyen szó, sokat lehet tenni azért, hogy a vétlen ember lehetőleg ne kerüljön áldozati helyzetbe.
– Az elmúlt hónapokban egy nagyon jelentős, prevenciós célú tudatosítás-sorozatot tartottál a leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportoknak: fiataloknak, időseknek, hátrányos helyzetűeknek, rehabilitációban részt vevőknek. Mire hívtad fel a figyelmüket?
– A bűntetőeljárásban a rendőrség közvetítői szerepet lát el: segít az áldozatnak, vagyis a sértettnek eljutni a gyakorlati, érdemi segítséget nyújtó szervezetekhez. Magyarországon van állami áldozatsegítés, ami többrétegű, de bőven-bőven elkel mellette a civil segítség. Ezért örömmel vállaltam, hogy ezt a munkát kiterjesszem.
A képzéseknek az volt a lényegük, hogy lépjünk előbbre, nézzük meg, mit lehet tenni azért, hogy az ember ne kerüljön áldozati helyzetbe. Igyekeztem minél többeknek elmondani, hogy ők maguk mit tudnak tenni, hogyan éljék a mindennapjaikat ahhoz, hogy megóvják magukat egy-egy ilyen áldozati helyzettől. Nyomozásaim során ugyanis azt tapasztaltam, nagyon sok esetben nem véletlenszerű, hogy az ember áldozatul esik: naivitás, ismerethiány, óvatlanság áll az esetek mögött, tehát megfelelő felvilágosítással, figyelemfelhívással igenis tudatosabbá lehet tenni az embereket és ezáltal védettebbekké az ilyen helyzetekkel szemben. Rendőri munkánkban is látjuk, hogy a két korosztály, akik az áldozati körbe leginkább belekerülnek: a kiskorúak-fiatalkorúak és az idősek. Ez a két generáció az, amelyik nagyon érintett, éppen az említett tapasztalathiány, oda nem figyelés, naivitás miatt. Az áldozatsegítés, ez a fajta tudatosítás tehát ezekben a korosztályokban tud a leginkább segítséget nyújtani, itt van erre a legnagyobb szükség. A legkisebbeknél az erőszakosság van előtérben, sok konfliktus abból a hozzáállásból fakad, ahogyan a dolgaikat rendezik egymás között. A fiataloknál ez szinte százszázalékban áttevődik az online térbe, a közösségi felületekre, ott történik a bántalmazás. Az időseknél a vagyon elleni bűncselekmények, a trükkös lopások a leggyakoribbak, amikor különféle áltörténetekkel, házalással, árubemutatókkal próbálnak tőlük pénzt kicsalni. Ezekben a témákban és ezekben a korosztályokban tartottam prevenciós foglalkozásokat.
Fontosnak tartom ezt a munkát interaktívan, kreatívan, a „megérkezem és előadok valamit” komfortzónából kimozdulva végezni, közönségre szabottan, játékos formában, szemléltetőeszközökkel, mert a világ változásaihoz hozzá kell igazítanunk az oktatási módszereket is. Huszonegyedik századi, trendi módon, a mai igényeknek megfelelően kell eljuttatnunk ezeket a hasznos információkat az emberekhez, ahhoz, hogy kellően hatékony legyen.
– Ha most itt állna előtted egy csapat pályaválasztás előtt álló fiatal, és meg kellene mondanod nekik egy-két mondatban, hogy miért jó és szép rendőrnek lenni, akkor ennek a gyerekseregnek mit mondanál?
– Nagyon színes munka, a nyomokat rögzítő bűnügyi technikustól a különféle nyomkereső kutyákkal dolgozó kutyás rendőrig, a nyomozásban jeleskedő vizsgálón át a közlekedési rendőrig vagy az igazgatásrendészeten dolgozóig sokféle területe van s ezeken belül is nagy a mozgástér. Azonkívül jól keretezi az ember életét. Az én személyiségemhez jól illeszkedik az, hogy kívül-belül tartása kell hogy legyen a rendőrnek, minden megnyilvánulásával a rendet kell mutatnia, nekem legalábbis ezt jelenti a rendőri mivolt. Persze sok ember nem tudja tolerálni azt a fegyelmezettséget, amire itt szükség van. Félkatonai szervezet vagyunk, ahol fegyverrel kell bánni, utasítások mentén dolgozni, folyamatosan mérik az egészségügyi – pszichés és fizikai – állapotot, ezt ma a huszonegyedik századi nagyon liberális közegben nem mindenki tűri, de aki beáll ebbe a sorba, annak valószínűleg az életét is jól keretezi. Nagyon sok kollégám hihetetlenül rendezett, és ez ennek a hivatásnak is köszönhető. Úgyhogy azoknak ajánlom, akik erre nyitottak.
– És minket, kívülállókat milyen gondolattal tudnál elmozdítani abba az irányba, hogy ne úgy tekintsünk a rendőrökre, mint akiktől tartani kell, mint akik nem a pozitív érzéseket hozzák elő bennünk? Egyszerűbben szólva: miért szeressük a rendőröket?
– Aki nem szereti a kereteket, törvényeket, szabályokat maga körül, az nem szereti azokat sem, akik ezeket az elvárásokat közvetítik. Az ilyen ember a rendőrt sem kedveli, mert az szabályokat akar betartatni vele.
Azért szeressük a rendőröket, mert olyanok, mint az őrangyal. Ha valaki kétszázharminccal száguld és ezért megbüntetik, ne azt lássa ebben, hogy a rendőr őt korlátozta és a pénzétől megfosztotta, hanem jusson eszébe, hogy ezzel lehet, hogy a saját vagy a mások életét mentette meg. Az ittasságot is a baj megelőzése érdekében ellenőrzi. Ha bárki betörést észlel, meglopják, a rendőr jut eszébe – a rendőr ugyanígy máskor is segítségforrás. Bármilyen helyzetben, amikor megszólítják, próbál segíteni. Lehet, hogy nem tud minden helyzetet megoldani, de segítő szándékkal viszonyul a problémához, az biztos. Erre gondoljunk, ha meglátunk egy rendőrt.
Varga Gabriella
Részletek Koós Judit A legerősebb pajzson is rést nyit a képzetlen felhasználó című cikkben szereplő gondolataiból
„Nagyon gyorsan, néhány év alatt a magasba szökött az internet elérhetősége, ezzel együtt az okos, okosabb és még okosabb telefonok, tabletek és mindenféle hordozható eszközök mennyisége, amelyeken keresztül az internet bármikor, bárhol elérhető. Ehhez társul a napról napra nagyobb számban megjelenő alkalmazások, változatos játékok, segítő programok serege. Minden abba az irányba mutat és tol bennünket, hogy folyton online legyünk, mindent az internet különböző alkalmazásai révén csináljunk. Mindezek mellé nem fér bele a biztonságra is figyelni, és meggyőződésem, hogy nincs még ehhez elég szabály-, korlátállítás sem, ami a biztonságunkat szolgálná. Csak a személyes tájékozódás, a körültekintő, figyelmes használat marad, de ez nem jön magától, ezt meg kell tanítani. Fel kell hívni a használók, túlhasználók figyelmet a sokféle biztonsági szempontra, azokra a magatartásformákra, mentalitásbeli megközelítésekre, amelyek a személyes biztonságukat és az eszközök védelmét szolgálják.”
*
„Azt látom és tapasztalom, hogy az internet, az okostelefon biztonságos használatának tudatosítása bőven ad feladatot. Előrerohantunk, használjuk, alkalmazzuk, élünk az online lehetőségekkel anélkül, hogy egyáltalán eszünkbe jutna, hogy van biztonsági oldala is. Ezek a szempontok csak akkor jönnek elő, ha valami rossz tapasztalat éri a használót, ha kárvallottja lesz, nehézségei adódnak a meggondolatlan, elővigyázatlan internethasználatnak. A biztonságos használat szempontjainak megismerése időigényes folyamat, körültekintést, előrelátást, empátiát és még sok-sok kompetenciát igényel. Ekkor jövünk mi, biztonságosinternet-oktatók. Ezt tartom a feladatomnak: hogy mindazokat a biztonságot szolgáló szempontokat, ismereteket, jógyakorlatokat, tapasztalatokat, amelyek már megvannak, rendelkezésre állnak, elvigyem, megmutassam a hallgatóságomnak. Fontos ez, mert kellő odafigyelés nélkül a felhasználó könnyen bajba sodorhatja magát, ha olyan adatot, információt oszt meg magáról, amellyel vissza tudnak élni. Sokan megteszik ezt, és hosszú évekre kiható kellemetlenség származik belőle.”
*
„A nagykamaszok, tinédzserek teljesen privát szférának tekintik az online életüket. Nem szeretik, nem is tűrik, ha ebbe más, idegen, pláne felnőtt bele akar látni bármilyen szinten is. Ezért igazi kihívás ezzel a korosztállyal párbeszédet kialakítani, és eljutni oda, hogy megnyíljanak, és megfogalmazzák mindazokat a problémákat, nehézségeket, gondokat, amelyekkel ők találkoznak a mindennapjaikban az internet különféle felületein. De ha egyszer kibomlik ez a zsák, akkor jönnek, mondják, kérdeznek és figyelnek a jó tanácsokra. Hiszem azt, hogy egy-egy ilyen sikeres beszélgetés megnyitja számukra ezt a csatornát, és így a későbbiekben maguk is elindulnak segítséget keresni, ha úgy érzik, szükségük van rá. A mankót kell a kezükbe adjuk.”
*
„Aki nem szán kellő figyelmet a biztonsági szempontokra, könnyen áldozatul esik, áldozattá válik, de elkövetővé válni sem túl nehéz akár óvatlanságból is. Tudatos bűnözők is jelen vannak az interneten minden kategóriában, és résen kell lenni, ha nem akarunk áldozattá válni. Erre fel kell készíteni a fiatalokat, a digitális EQ sok-sok területét meg kell, hogy ismerjék, hogy el tudják kerülni a bajt.”
*
„Ugyanúgy, mint a valós élet, az online élet is kitermelte a maga bűnözőit, a nagy tudású, profi hekkerektől kezdve a piti amatőr bűnözőkig. Ahogy változik az online világ természete, változnak a bűnözői magatartásformák is. Ha egy kaput bezárnak előttük, akár törvénnyel, akár technikai megoldásokkal, kitalálnak másikat, és mindig van, aki bedől nekik. De sokszor a meggondolatlanság, az emberi kicsinyesség, butaság, ismerethiány vezet a kriminalizálódáshoz.”
*
„Számomra az lenne az ideális, ha már nem is lenne ránk, biztonságosinternet-oktatókra szükség, mert mindenki evidenciaként, az internethasználattal együtt tanulná, tudná a biztonsági szempontokat is. Akár azért, mert a technika minden biztonsági problémát megoldana, kiküszöbölne, akár azért, mert a tudatosság, a digitális intelligencia olyan mélységű lenne minden felhasználóban, ami nem tenné szükségessé az utólagos ismeretterjesztést. De azt gondolom, a valóság még sokáig nem ez lesz, tehát szükség lesz az oktatókra.
Még inkább teret hódít a digitális világ az oktatásban, a mindennapjainkban, a munkánkban. Abban bízom, hogy ezzel együtt megtanuljuk mindezt tudatosan használni és tudatosan kiválogatni, hogy azt használjuk, ami minket segít, épít, előrevisz, és ki tudjuk szűrni azt, ami csak időrabló, üresjárat, cserében viszont függőséget okoz, esetleg viszi a pénzünket, a nyugalmunkat, az emberi kapcsolatainkat. Azt remélem, racionalizálódik, letisztul ez a mostani, még őskáosznak mondható helyzet, és mindenki könnyebben boldogul az online világban, és nagyobb mértékben érezheti magát biztonságban ott.”
(Forrás: http://saferinternet.hu/a-legerosebb-pajzson-is-rest-nyit-a-kepzetlen-felhasznalo)
