Hogy ki mikor kezd fiúzni vagy csajozni, az nagyon különböző lehet. És hogy pontosan mivel is indul a dolog, az is. Van, aki már az óvodában szerelmes, és el is csattan egy szájrapuszi a csúszda alatt, és van, aki úgy hagyja el az érettségi után az iskolát, hogy nem jutott tovább plátói rajongásnál, amiről a másik fél esetleg nem is tudott.

 A tizenéves kor annak az ideje, mikor a legtöbben először elmennek valakivel randizni, az első csók vagy szerelmeslevél (SMS, e-mail) időszaka is ez. A szülőkben is lehet szorongás, és sokféle kérdés felmerül. Van, aki ekkor pótolja a szexuális felvilágosítás kimaradt részeit, hogy nyugodt legyen, semmi felelőtlen dologba nem megy bele a gyerek, de nem merül ki ennyiben a szülő feladata.

Valójában legalább annyira fontos, hogy milyen szavakkal, gesztusokkal indítja útjára a tinit a szülő, egyáltalán vannak-e szavak, egyáltalán van-e olyan kapcsolat, hogy tudnak erről beszélgetni. Beszélgetni párkapcsolatról, ismerkedésről, szerelemről. Könnyű ezt mondani, de mégis: lehetőleg ne féltsük túl a gyereket! Nem az első randi előtti napokban dől el, hogy belemegy-e valami nagy marhaságba a csemete, nem akkor kell rázúdítani, hogy mennyi veszély leselkedik rá, és hogy ő még naiv, a világ viszont veszélyes.

Az egész addigi nevelés (leginkább a nem szándékos része: az együttélés) eredménye, hogy jó esetben a gyerekben megvannak a gátak, milyen helyzetekbe nem szabad belemenni, és jó esetben van annyi önbizalma, hogy csak azért, hogy megfeleljen a fiúnak vagy lánynak, vagy akár a kortársaknak, nem vállal fel olyan helyzetet, olyan kompromisszumot, ami távol áll tőle.

Források: csaladhalo.hu