Pódiumbeszélgetés a kötődésről Marosvásárhelyen
Szervezetünk a Külhoni Magyar Családok Éve keretében 2018. szeptember utolsó hetében, katolikus közösségekkel és civil szervezetekkel együttműködésben, Székelyföld-szerte pódiumbeszélgetés-sorozatot tartott a tágabb értelemben vett kötődés kérdésköréről. Minden helyszínen – Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában és Kézdivásárhelyen – két magyarországi vendég és két helyi előadó vetette össze gondolatait arról, hogy napjaink megváltozott világában milyen kötődésekre van szükségünk ahhoz, hogy egészséges személyiségekké váljunk, így szemléljük, éljük és kezeljük az életünket. Megvizsgáltuk, hogy lazultak-e a családmegtartó kötelékek, és ha igen, miként lehetne azokat megerősíteni, hogyan lehetne elérni azt, hogy a természetes kötődésigényünk a különböző értékeinkhez belső iránytűként munkáljon bennünk.
Kötődés nélkül nem lehet élni, egészségesnek lenni. A gyermeknek és felnőttnek kötődnie kell szüleihez-nevelőihez, gyökereihez, környezetéhez, otthonához, szűkebb és tágabb közösségeihez, hagyományaihoz, anyanyelvéhez, hitéhez, kultúrájához. A kötődés éppen olyan lelki szükséglet, mint testnek az élelem, a víz vagy a levegő – erre a meggyőződésünkre alapoztuk Kötődés – az éltető erő című, négyállomásos székelyföldi pódiumbeszélgetés-sorozatunkat, egyúttal arra is kíváncsiak voltunk, vajon kellően erősek-e napjainkban ezek az azonosságtudatunkat, biztonságérzetünket, kiegyensúlyozottságra és boldogságra való képességünket megalapozó kötelékek. A közönség előtt zajló beszélgetések két állandó résztvevője Ékes Ilona, az ERGO elnöke és Koós Judit rendőrőrnagy, ifjúsági bűnmegelőzési tanácsadó, áldozatvédelmi referens volt.
A rendezvény Marosvásárhelyen 2018. szeptember 26-án este a Szent Imre Kollégiumban Papp László lelkiigazgató vezetésével esti zsolozsmával kezdődött, majd a Mustármag Együttes gyönyörű nyitóénekszámát követően csatlakozott a pódiumhoz Márton Judit műemlékvédő szakmérnök és Szénégető István Barnabás plébános, a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs irodájának vezetője. Az előadók rámutattak: a gyermek azáltal, hogy az édesanyja közelségében szocializálódik a világban, a kettejük egymásra hangoltságán keresztül szerzi meg a bizalmat a világ iránt. – Nem véletlenül tartja a mondás, hogy „a gyermek az anyatejjel szívja magába…” – Előbb az édesanyja, később az édesapja és a tágabb családtagok irányába is különféle kapcsolódásai lesznek. Ha ezekben a kapcsolódásokban a kérdéseire, a ki nem mondott igényeire kielégítő, megfelelő válaszokat kap, önbizalmat szerez. Ennek révén tudja majd értékesnek érezni magát, elhinni, hogy az ő élete, léte fontos. A gyermek ugyanakkor másolással, utánzással tanul, éppen ezért olyan lesz, mint a szülő, mint a legfogékonyabb időszakában a hozzá legközelebb álló személy. Azt a mintát fogja követni, amit az adott személy mutat számára. Ezért nagyon fontos a korai kötődési időszakban ott lenni a gyermek mellett, rendelkezésére állni, hogy megkapja a szükséges segítséget, támaszt a mindennapjaihoz, biztonságban érezhesse magát. Ezeket a tapasztalatokat egész életére mindenki magával viszi, és ha itt valami hiba csúszik be, ez megnehezíti a majdani felnőttéveket. A későbbiekben, ha tudatosul, hogy hol és mi volt a probléma, nagyon nehezen bár, de sok munkával korrigálhatók ezek a kötődési hibák. A legtöbb deviancia, problémás fiatal életében utolérhető a törés, a hiány, ami kisgyermekkorából ered, abból, hogy amikor nagy szüksége lett volna a biztos kötődésre, megbízható sarokkövekre az életében, valami elcsúszott, valaki nem volt ott, nem elégszer volt ott, nem jól volt ott… Ahogy növekszik a gyermek, a kötődési minták szerzési köre is tágul, a családi minták mellé bekerül az anyanyelv, a helyi szokások, és még sok minden, amit ösztönösen magával visz és ami meghatározó mérce lesz az életében, bárhová is kerül a világban. Mindig ahhoz méri majd az új dolgokat, ezért nem mindegy, milyen mintát mutatunk a felnövekvő nemzedéknek, milyen értékrendet, fontossági sorrendet lát maga körül: mert ez határozza meg a gondolkodását önmagáról, a családról, a nemzetéről, a vallásról, az anyagiak fontosságáról, a munkáról… mindenről.
A marosvásárhelyi kollégisták élénk érdeklődése mellett zajló est a Mustármag Együttes újabb lélekemelő zenei műsorszámával zárult.
A pódiumbeszélgetést e sorok írója vezette. A székelyföldi rendezvénysorozat fővédnöke Tóth László főkonzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának misszióvezetője volt. A program a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósult meg.
Varga Gabriella
Fotók: Gulyás László
