A Kaláka Klub szervezésében az egykori „asszonytüntetés” 60. évfordulójának emlékére szentmisét tartottak majd a Nők szerepe 1956-ban címmel egy pódiumbeszélgetésre is sor került.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozataiért tartott szentmisét Kiss-Rigó László a Szeged-Csanádi Egyházmegye megyéspüspöke és Varga János a Collegium Pázmáneum rektora mutatta be. A megemlékezés keretében a pódiumbeszélgetés résztvevői a magyar történelem egyik meghatározó eseményét és a nők szerepét 1956 idején több szempontból járták körül. A rendezvényen négy vendégelőadó referált. Wurst Erzsébet szervező a részletekről:
“Asszonytüntetés” a forradalom egyik fontos epizódja
1956 december 4-én, a szovjet megszállás hónapfordulóján, délelőtt 11 órától nők sokasága vonult a budapesti Hősök terére, a legtöbben egy szál virággal. A tüntetésről tudósító képek az utcát birtokba vevő nők tömegeit mutatják - egy hónappal a szovjet tankok bevonulása után, néhány nappal azelőtt, hogy a karhatalom Tatabányán, Salgótarjánban, Miskolcon és Egerben sortüzet nyitott a békés tüntetőkre. "Aki az elszántan vonuló nők sokaságát ábrázoló képeket látja, annak a december 4-i „asszonytüntetés" az 1956-os forradalom egyik legszebb epizódjának tűnhet, melyre emlékeznünk kell napjainkban is“, emelte ki Ékes Ilona, volt országgyűlési képviselő, az Ergo- Európai regionális Szervezet elnöke.
A második adventi gyertya fellobbant lángja fölött Kiss-Rigó László püspök, a szentmise főcelebránsa szentbeszédében így fogalmazott: a rendszerváltozásnak nevezett időszak előtt Magyarországon az egyén és a társadalom életét a bolsevik-ateista diktatúra nyomorította meg egyre kifinomultabb módszereivel, az akkor nálunk Nyugatnak nevezett társadalmakban, a vasfüggöny másik oldalán pedig egyre többet beszéltek arról, hogy ott ugyan szabadság van, de a fogyasztás diktatúrája legalább olyan veszélyes az emberre. „Bennünket is figyelmeztettek, hogy óvakodjunk ettől. Nem sikerült teljesen” – állapította meg a püspök atya. Most politikai korrektségről, liberális gondolkodásról beszélnek, aminek köze nincs a valódi liberalizmushoz – folytatta. – A teljes szabadosság, az értékektől való egyenlő távolságtartás valójában értéksemlegesség, sőt nihilizmus, a nihilizmus diktatúrája, szellemi síkon legalábbis ezt éljük meg. Ha az ember nem figyel oda, tönkremegy a kapcsolata saját magával, az embertársaival, a természettel és a Teremtővel egyaránt. A Messiás meghozta annak a lehetőségét, hogy a harmóniát visszanyerjük. Küzdeni most is kell, de ha akarunk és küzdünk Vele együtt, helyreállhat a kapcsolatunk saját magunkkal, embertársainkkal, a természettel és a Teremtővel. Ennek a lehetőségét megadta nekünk a halál fölött aratott győzelmével a Megváltó, akinek a születésnapjára készülünk. „Mindenki azt, amit tesz, tegye kicsit jobban, igazi emberi tulajdonságait gyakorolja. Így tehetjük alkalmassá magunkat arra, hogy a Megváltó ajándékát, az Ő kegyelmét befogadjuk és azzal Isten gyermekei magasságára emelkedjünk a mindennapi életben” – hangsúlyozta Kiss-Rigó László püspök.
„Nem szabad elfelejteni“
Az 1956-os szabadságharcos és volt országgyűlési képviselő Wittner Mária, aki maga is megjárta a diktatúra börtönét, arra hívta fel a figyelmet, hogy nem szabad hagyni, hogy elfelejtsék azokat az embereket, akik harcoltak a szabadságért, majd elítélték és többnyire kivégezték őket. „Én életre lettem ítélve“, jelentette ki Wittner az eseményen.
„Írni kellett 1956-ról“
Gróf Nádasdy Borbála, a történelmi Nádasdy-család tagja, írónő és egykori balettmester valamint színésznő 1957-ben hagyta el Magyarországot és először Bécsbe majd Párizsa menekült. A beszélgetés során leginkább arról számolt be, hogy sosem felejtette el a történteket és fontosnak érezte, hogy könyveiben részletesen írjon 1956-ról, hogy „nyugaton“ is megértsék az események hátterét.
„A Kádár-rezsim elterelte a figyelmet“
Földváryné Kiss Réka történész-néprajzkutató, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke a pódiumbeszélgetés során elmondta, hogy egy fontos kutatás kezdődött az 1956-os események alapos feltárására, hiszen az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás halálos ítéleteinek többségét nem jogot végzett bírók mondták ki. A történész emlékeztetett arra, hogy 1956 után a magyar társadalom alapvetően a kíméletlen erőszakot tapasztalta meg, ám ezt a Kádár-rezsim minden téren beindított erőteljes propagandával igyekezett "kivenni a közbeszédből”. A Kádár-rezsim a Rákosi-érában történtek felnagyítására terelte a figyelmet, a forradalom eseményeit tabuvá tette, szereplőit – zárt tárgyalások után – a manipulált nyilvánosság előtt köztörvényes bűnözőknek próbálta beállítani, a dokumentumokat pedig igyekezett eltüntetni. Földváryné kijelentette: „Abból kell dolgoznunk, hogy tudunk a sorok között olvasni“.
A pódiumbeszélgetést Varga Gabriella a Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíjasa vezette. Az esten Oprea Nikoletta zongoraművész is közreműködött. A megemlékező programot a szervezők agapéval és könyvvásárral zárták.
Fotók és tudósítás: http://www.korosiprogram.hu/hirek/nok-szerepe-es-helyzete-az-1956-os-forradalom-idejen-es-megtorlas-idoszakaban
