Egy kétnapos konferencia, amelynek nyitóelőadása hat ország szakembereit ülteti egy asztalhoz, záróelőadása pedig a mesterséges intelligenciáról szól – ez volt a 9. Frankofón nemzetközi ADHD-kollokvium, amelyet 2026. június 11–12-én rendeztek meg Montréalban, a Centre Mont-Royalban. A kétévente vándorló, francia nyelvű konferenciasorozat ezúttal a québeci CHU Sainte-Justine gyermekkórház és a Montréali Egyetem szervezésében ült össze – abban a tartományban, ahol az ADHD-diagnózisok száma az elmúlt két évtizedben megnégyszereződött.
Egy sorozat, amely Európa és Kanada között ingázik
A frankofón ADHD-kollokvium kétévente kerül megrendezésre, felváltva európai és észak-amerikai helyszíneken. A legutóbbi állomások: Genf (2024, Nemzetközi Kongresszusi Központ), Montpellier (2022, Le Corum), korábban Brüsszel (2016) és Québec (2012). A 2026-os, kilencedik kiadás Montréalba került.
A szervezőbizottságot hárman vezették: dr. Leila Ben Amor, a CHU Sainte-Justine gyermek- és ifjúságpszichiátere, a Montréali Egyetem pszichiátriai tanszékének egyetemi tanára; dr. Annick Vincent, a Laval Egyetem és a Clinique FOCUS pszichiátere; valamint dr. Naoufel Gaddour gyermekpszichiáter, aki Tunéziában és Franciaországban is praktizált, jelenleg a Sherbrooke-i Egyetem oktatója.
A nemzetközi tudományos bizottság összetétele jól mutatja a rendezvény jellegét: Kanada, Svájc, Franciaország, Belgium és Tunézia képviselői – családorvosok, gyermekgyógyászok, felnőtt- és gyermekpszichiáterek, pszichológusok és pedagógiai szakemberek. A meghívás is szélesre nyitotta a kaput: orvosok, egészségügyi szakemberek, pedagógusok, oktatási szakértők, közösségi segítők, kutatók, valamint maguk az ADHD-val élők és hozzátartozóik.
A részvételi díj ugyanakkor jelentős volt: orvosoknak 850–1000 kanadai dollár, egészségügyi szakembereknek, pedagógusoknak és a nagyközönségnek 700–850, hallgatóknak 425–500 dollár. A konferencia jelenléti formában zajlott, de online részvételre is volt lehetőség, azonos díjszabással.
A program szerkezete
A két nap sűrűre sikerült: reggel negyed kilenctől késő délutánig tartott, és a következő elemekből épült fel:
- 7 plenáris előadás (négy az első, három a második napon),
- 15 számozott szimpózium, három párhuzamos teremben,
- 27 poszter, külön poszterszekcióval és díjazással,
- 2 párhuzamos szóbeli előadássorozat, egyenként három, 15 perces előadással,
- kiállítói tér, amely a szünetekben és az étkezések alatt végig nyitva volt.
A rendezvény fő partnerei a Knight Therapeutics és az ELVIUM Sciences de la vie voltak, oktatási támogatást pedig a Sun Pharma és a KYE Pharmaceuticals nyújtott.
Első nap: határokon át, képernyők előtt
A konferenciát Leila Ben Amor és a belga Laurent Victoor nyitotta meg, majd rögtön a legjellemzőbb programpont következett: „A TDAH a határokon túl" (Le TDAH au-delà des frontières) című nemzetközi kerekasztal. A résztvevők – Frank Paulus (Németország), Laurent Victoor (Belgium), Annick Vincent (Kanada), Diane Purper-Ouakil (Franciaország), Michel Bader (Svájc) és Asma Guedria (Tunézia) – hat egészségügyi rendszer felől néztek ugyanarra a kórképre. Moderátor: Naoufel Gaddour.
Ezt „Fény a tudományos újdonságokra az ADHD-ban" címmel Diane Purper-Ouakil és Stéphanie Bioulac előadása követte.
A délelőtti és délutáni szimpóziumok három-három párhuzamos sávban futottak. Témáik: a gyógyszeres és nem gyógyszeres beavatkozások (a nemzetközileg ismert Samuele Cortese előadásával, aki virtuálisan kapcsolódott be); az ADHD és a hangulatszabályozás az elsődleges diszregulációk és a társbetegségek metszéspontjában; a szülők és a pedagógusok szerepe a fiatalok ADHD-útján; az átmenetek kérdése; a transzkulturális szempontok az értékelésben és az ellátásban; végül a tudatos jelenlét és a fizikai aktivitás.
A nap két záró plenáris előadása a képernyőhasználatról szólt – és jellemző módon két külön előadásban, életkor szerint bontva: „ADHD és képernyőhasználat gyermekeknél" (Frank Paulus), majd „ADHD és képernyőhasználat serdülőknél" (Stéphanie Bioulac).
Érdemes tudni, hogy Bioulac nem egyszerűen a képernyők ártalmairól beszélő kutató. Hivatalos bemutatkozása szerint „Stéphanie Bioulac különös érdeklődést mutat az innovatív technológiák iránt, nevezetesen a videojátékokat és a virtuális valóságot olyan nem gyógyszeres terápiás stratégiákként közelíti meg, amelyek segíthetnek az ADHD-s személyek pontosabb fenotipizálásában is." Vagyis a képernyő nála egyszerre kockázati tényező és lehetséges eszköz – ez a kettősség adta a szekció tétjét.
Az első napot 27 poszter bemutatása zárta.
Második nap: trauma, iskola, mesterséges intelligencia
A második nap a nehezebb témákkal indult. „ADHD: trauma és reziliencia" címmel David Da Fonseca és Asma Guedria tartott plenáris előadást. Guedria a monasztiri orvosi kar gyermekpszichiátria-professzora, a monasztiri Fattouma Bourguiba kórház gyermekpszichiátriai osztályának vezetője, aki „A neurofejlődési zavarokra való sérülékenység" című kutatási projektet vezeti – a genetikai, perinatális és környezeti tényezők együttes hatását vizsgálva.
Ezt követte a „Az ADHD-val élők sérülékenységei és erősségei: úton a társadalmi kérdések felé" című plenáris (Diane Purper-Ouakil és Hichem Slama).
A délelőtti szimpóziumok a figyelem támogatásáról, az ADHD és a szerhasználat, illetve a pszichózis kapcsolatáról (Martin Gignac és Ridha Joober, a McGill Egyetem professzora, több mint 400 lektorált publikáció szerzője), valamint a nem gyógyszeres beavatkozásokról szóltak.
Délután az álmatlanság és az ADHD összefüggése, az autizmus komorbiditása, valamint egy különösen érdekes szekció következett: „És ha jobban megértenénk egymást? Iskola–család párbeszéd az ADHD körül."
Ennek a szekciónak az egyik előadója Annick Héon, akinek a bemutatkozása a teljes konferencia legszemélyesebb szövege. Héon 2022 és 2026 között a Philippe Laprise Alapítvány ügyvezetője volt, előtte tizennégy éven át dolgozott az oktatásban, többek között iskolatitkárként. Maga is ADHD-val él, és három, ma 15, 18 és 20 éves fiú édesanyja. A hivatalos bemutatkozás szerint az alapítványnál eltöltött évei alatt, a szülőktől érkező számtalan segélykérésen és bizalmas megnyilatkozáson keresztül „fel tudta mérni, mennyire nehéz eligazodni a gyermek iskolai útján, amikor az nem illeszkedik a hagyományos formába". És megállapította azt is, hogy „a családok valósága és az iskolai személyzet valósága gyakran kölcsönösen ismeretlen egymás előtt, ami megnehezíti az együttműködést".
A délutáni harmadik sáv az ADHD és a tanulás kapcsolatával – „újdonságok, kérdések és osztálytermi alkalmazkodás" – foglalkozott, mellette pedig két párhuzamos szóbeli előadássorozat futott.
A kollokviumot záró plenáris előadásként – tudatos hangsúlyként a program legvégén – Karim Jerbi előadása zárta: „A mesterséges intelligencia az ADHD-val élő személy megértésében, diagnosztizálásában és kísérésében: ígéretek és kihívások között." Jerbi a Montréali Egyetem pszichológiai tanszékének docense, a számítási idegtudomány és a kognitív idegi képalkotás kanadai kutatási székének birtokosa, a québeci UNIQUE (idegtudományt és mesterséges intelligenciát egyesítő) kutatóhálózat igazgatója és a Mila mesterségesintelligencia-intézet tagja. Az, hogy egy ADHD-konferencia záróelőadását egy MI-kutatóra bízzák, önmagában is jelzés arról, merre tart a terület.
A kollokvium a legjobb poszterek díjazásával és záróbeszéddel ért véget.
A québeci háttér: négyszereződő diagnózisok
A helyszín választása nem közömbös. Québecben az ADHD körüli vita az utóbbi években élesebb, mint szinte bárhol Észak-Amerikában.
A tartományi közegészségügyi intézet, az INSPQ adatai szerint „az ADHD prevalenciája az 1–24 évesek körében megnégyszereződött a kétezres évek eleje óta", és „közel kétszer annyi fiú érintett, mint lány". Fontos árnyalat, amit maga az INSPQ hangsúlyoz: ezek az adatok az egészségügyi rendszerben adott évben diagnosztizált vagy kezelt eseteket mérik kórházi és orvosi elszámolási nyilvántartásokból – vagyis a valós előfordulást alighanem alábecsülik.
A gyógyszerfelírás alakulása még beszédesebb. Az INSPQ elemzése szerint a közgyógyellátásban részesülő 24 év alattiak 7,7 százaléka kapott legalább egy ADHD-receptet a 2019–2020-as évben – szemben a 2000-es 1,9 százalékkal. A regionális szórás óriási: Montréalban 3,2 százalék, a Saguenay–Lac-Saint-Jean régióban viszont 14,4 százalék. Kanadai összevetésben: 2017–2018-ban a 25 év alatti kanadaiak 4 százaléka szedett ADHD-gyógyszert, Québecben viszont 8,1 százalékuk. Az intézet következtetése: „A felírás növekedésének ez a tendenciája összhangban van az ADHD-diagnózis québeci tendenciájával."
A túldiagnosztizálás vitájának legerősebb empirikus érve egy CIRANO-tanulmányból származik, amely az iskolakezdés életkori hatását vizsgálta. Québecben szeptember 30. a beiskolázási határnap – és a kutatás szerint „a szeptember végén született gyerekeknél lényegesen magasabb az ADHD és az ADHD-gyógyszerezés aránya, mint az október elején születetteknél". Vagyis az osztály legfiatalabb tagjai kapnak sokkal gyakrabban diagnózist: nem a tünet, hanem az életkori összehasonlítás alapján. Ugyanez a tanulmány rögzíti, hogy „Québecben az ADHD-gyógyszerek felírási arányai átlagosan háromszor magasabbak, mint Kanada többi részén".
A vitának van ellenoldala is. Dr. Alain Lesage, a Montréali Egyetem kutatója a kanadai hírügynökségnek adott nyilatkozatában úgy fogalmazott: „Kevesebbet írunk fel, mint amennyi a betegség prevalenciája", hozzátéve, hogy „vizsgálatok sora mutatta ki, hogy a gyógyszeres kezelés hatékony és biztonságos kezelés".
Végül a járvány hatása. Az INSPQ 2025 júliusában közzétett elemzése szerint a 24 év alattiak körében a diagnosztizált ADHD éves prevalenciája a járvány előtti 1,4 százalékról a 2020 második negyedévi 1,1 százalékra esett (az első lezárás alatt), majd 2021 végére 1,8 százalékra ugrott. Az intézet két magyarázatot ad: egyrészt „a járvány és a bevezetett egészségügyi intézkedések felerősíthették a stresszorokat és a hiperaktivitáshoz, impulzivitáshoz, figyelmetlenséghez kötődő viselkedéseket", másrészt „e viselkedések ADHD-hoz társuló tünetként való fokozott felismerése – mind az érintettek, mind a környezetük részéről – hozzájárulhatott a diagnózisok növekedéséhez". A prevalencia azóta csökkent, de „anélkül, hogy visszatért volna a járvány előtt megfigyelt szintre".
Miért érdemes odafigyelni erre a kollokviumra?
Három ok miatt.
Az első a nyelv. A frankofón kollokvium azt a szakmai teret tartja életben, amelyben francia nyelven, francia, belga, svájci, kanadai és tunéziai gyakorlatok találkoznak – egy olyan területen, ahol a nemzetközi diskurzust egyébként az angol nyelvű, elsősorban amerikai kutatás uralja. A nyitó kerekasztal – „A TDAH a határokon túl" – éppen ezt tette a program első programpontjává.
A második a témaválasztás. Az iskola–család párbeszéd, a trauma és a reziliencia, a transzkulturális szempontok, a képernyőhasználat: ezek mind olyan kérdések, amelyek a gyakorlatban dőlnek el, nem a laborban. A program nem a hatóanyagok körül szerveződött, hanem azok körül a helyzetek körül, amelyekben az ADHD-s gyerek és felnőtt tényleg él.
A harmadik a zárókép. Egy MI-kutató kapta a konferencia utolsó szavát – „ígéretek és kihívások között". Ez a megfogalmazás óvatos, és jó okkal az: a mesterséges intelligencia diagnosztikai alkalmazása az ADHD-ban egyszerre kecsegtet a szubjektivitás csökkentésével és fenyeget a diagnosztikus címkézés automatizálásával. Egy olyan tartományban, ahol a diagnózisok száma húsz év alatt megnégyszereződött, ez nem elméleti kérdés.
Zárásként érdemes rögzíteni: a kollokviumról – a fenti hivatalos programon és a szervezők közlésein túl – nem jelent meg utólagos sajtóbeszámoló, sem résztvevői létszám. Az elhangzott előadások tartalmáról nincs nyilvános összefoglaló, így a fenti kép a programra és a szervezők saját anyagaira épül.
A konferencia adatlapja a Kapcsolatok tudástárban: 9. Frankofón nemzetközi ADHD-kollokvium
Források: a kollokvium hivatalos oldala (event.fourwaves.com/tdah2026 – program, előadói bemutatkozások, díjszabás, partnerek); INSPQ (ADHD-mutató, a gyógyszerfelírás növekedéséről szóló elemzés, 2022. október; a járvány hatásáról szóló elemzés, 2025. július); CIRANO 2023RP-08 tanulmány az ADHD túldiagnosztizálásáról Québecben; Kanadai Sajtóügynökség / Noovo, 2022. október 21.; INESSS publikációk a 18 év alattiak ADHD-ellátásáról.