Négy nap, közel hatvan programpont, négy párhuzamosan futó szekciósáv – és egyetlen fizikai helyszín sem. 2026. február 25. és 28. között rendezték meg az ICONnect ADHD 2026 online konferenciát, amelyet három nagy amerikai ADHD-szervezet, a CHADD, az ADDA és az ACO közösen jegyez. A rendezvény a világ leghosszabb múltra visszatekintő multidiszciplináris ADHD-konferenciájának online kiadása – és a programja alapján pontosan megmutatja, merre mozdult el az elmúlt években az ADHD-ról szóló szakmai és közösségi beszélgetés.
Három szervezet, egy konferencia
Az „Annual International Conference on ADHD" 1988-ban indult helyi rendezvényként, ma pedig a szervezők megfogalmazásában Észak-Amerika legnagyobb és leghosszabb ideje működő multidiszciplináris ADHD-találkozója. A konferenciasorozatot három szervezet tartja fenn közösen:
- CHADD (Children and Adults with Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder) – az Egyesült Államok legnagyobb ADHD-s érdekvédelmi és ismeretterjesztő szervezete, amely a szövetségi járványügyi központ, a CDC támogatásával működteti az ADHD Nemzeti Forrásközpontját;
- ADDA (Attention Deficit Disorder Association) – a felnőttkori ADHD-ra fókuszáló nemzetközi szervezet;
- ACO (ADHD Coaches Organization) – az ADHD-coachok szakmai szervezete.
Az online kiadás szervezésében mindhárom szervezet saját társelnököt adott: az ACO részéről Tamara Rosier pszichológus, az ADDA részéről Emily Rubin Persons coach, a CHADD részéről pedig Ari Tuckman klinikai szakpszichológus. A programot hét munkacsoport állította össze – az előadókat kiválasztótól a hálózatépítésért felelősig, sőt külön csoport foglalkozott az ösztöndíjakkal és az adománygyűjtéssel is.
A szervezők így fogalmazzák meg a rendezvény célját a konferencia hivatalos oldalán:
„Az ADHD ICONnect összefogja és megerősíti az ADHD-közösséget – a szülőket, a felnőtteket és a szakembereket –, és élénk, befogadó teret teremt, ahol a szakértelem találkozik a megélt tapasztalattal."
(„ADHD ICONnect unites and empowers the ADHD community – parents, adults, and professionals – creating a vibrant, inclusive space where expertise meets lived experience." – theadhdconference.org)
És hozzáteszik: „Küldetésünk, hogy kapcsolatokat építsünk, felismeréseket gyújtsunk és növekedést ösztönözzünk – személyesen és szakmailag egyaránt."
Napközbeni és esti blokkok – a globális időzónák logikája
A konferencia felépítése önmagában is tanulságos. A négy nap nem azonos ritmusban futott: szerdán 10 és 15 óra között, csütörtökön viszont csak 17 órakor kezdődött a program, és este negyed tízig tartott; pénteken reggel 9-kor indult, szombaton pedig délelőtt 11-től késő délutánig zajlott (mindvégig amerikai keleti parti idő szerint). Ez a váltakozás egyszerre szolgálta a munkaidőben elérhető szakembereket és a csak esténként bekapcsolódni tudó szülőket, felnőtt érintetteket – és a más földrészekről csatlakozókat.
A négy nap alatt mintegy hatvan programpont futott, ebből nagyjából 35 volt szakmai előadás; a legtöbb idősávban négy szekció zajlott párhuzamosan. A program négy színnel jelölt kategóriába sorolta az eseményeket: „Zöld és narancs: szakmai előadások / Sárga: kortárs támogató csoport / Lila: beszélgetőkávézó / Kék: szervezetek bemutatkozása és kapcsolatépítés."
Ami feltűnő – és a jelenléti kiadástól élesen megkülönbözteti –: az online konferenciának nem volt sem nyitó plenáris, sem záró díszelőadása. Nem volt megnyitó- és záróünnepség, nem volt díjátadó. A program végig párhuzamos szekciókból állt, vagyis a résztvevő nem egy közös eseményt ült végig, hanem saját útvonalat állított össze magának.
Mitől lett elérhető? Az árazás és a kreditek
Az online forma egyik legkézzelfoghatóbb következménye az ár. A regisztráció a legkorábbi sávban 99 dollár volt tagoknak és 159 dollár nem tagoknak; a helyszínen, az utolsó napokban is legfeljebb 209 dollárba került. Ehhez képest egy észak-amerikai jelenléti szakmai konferencia repülőjeggyel és szállással együtt ennek a többszörösébe kerül. A felvételek utólagos elérése 50, a továbbképzési kreditek 75 dollár felárral voltak megválthatók.
A továbbképzési kínálat mérete a négynapos formátumhoz képest kiugró. A konferencia három külön akkreditációs csatornán kínált krediteket:
- mentálhigiénés szakembereknek az Advanced Mental Health Training Institute közvetítésével, az APA és az ASWB által elismerve – legfeljebb 26 kreditóra;
- coachoknak az ICF (International Coaching Federation) rendszerében – legfeljebb 32 óra;
- coachoknak a PAAC (Professional Association for ADHD Coaches) rendszerében – legfeljebb 38 óra.
A felvételeket a résztvevők a közzétételtől számított 14 napig nézhették vissza, és aki nem élőben vett részt, annak minden szekcióhoz kötelező tesztet kellett kitöltenie a kredit megszerzéséhez. A konferencia anyaga utólag csomagban is megvásárolható lett a CHADD webshopjában.
Mit tanítottak? A program tematikus súlypontjai
A programot végigolvasva jól kirajzolódik néhány súlypont – és ezek részben eltérnek attól, amit egy klasszikus gyermekpszichiátriai ADHD-konferenciától várnánk.
1. A felnőttkori ADHD került a középpontba. A gyógyszeres kezeléstől a munkahelyi visszajelzések feldolgozásán át a késői diagnózisig szinte minden idősávban volt felnőtteknek szóló szekció. David Goodman (Johns Hopkins Egyetem) „Felnőttkori ADHD-gyógyszerek: az alapoktól a haladó ismeretekig" címmel tartott előadást, Linda Roggli pedig „Késői életkori diagnózis: a megkönnyebbülés, a megbánás és a valóság" címmel.
2. Az érzelemszabályozás és a szégyen. Legalább öt szekció foglalkozott ezzel. Shawn Horn pszichológus előadásának címe – „Állapot a stratégia előtt: érzelemszabályozás felnőttkori ADHD-ban" – jól összefoglalja a szemléletet: előbb az érzelmi állapot rendezése, csak utána a technikák. Peter Kozel a szégyen és a magány kezeléséről beszélt, Mark Bertin gyermekgyógyász pedig a tudatos jelenlétre épülő megközelítést mutatta be – az érzelmi reaktivitást az ADHD „gyakori, központi, mégis gyakran figyelmen kívül hagyott tünetének" nevezve.
3. Nők, hormonok, késői felismerés. Ez a szál külön hangsúlyt kapott. A holland Sandra Kooij (Amsterdam UMC), a felnőttkori ADHD egyik legismertebb európai kutatója, az Európai Felnőtt ADHD Hálózat alapítója „ADHD nőknél és a hormonális ingadozások hatása a hangulatra és az ADHD súlyosságára az élet során" címmel tartott előadást. Jamie Roberts szekciója – „Lányévektől a kiégésen át a diagnózisig: az ADHD-s nő története" – ugyanezt az utat járta be a megélt tapasztalat felől.
4. Párkapcsolat, határok, szexualitás. Szokatlanul erős jelenléttel. Külön szekció szólt az ADHD-s kapcsolatokban felgyülemlő neheztelésről (Melissa Orlov), a határhúzásról a kapcsolat megtartása mellett, és „Nehéz beszélgetések a szexről: ADHD és párkapcsolatok a klinikai gyakorlatban" címmel a témát a rendelői gyakorlat felől is megközelítették.
5. Kutatás. A programban ott voltak a terület legtöbbet idézett nevei. Stephen Faraone (SUNY Upstate Medical University) az ADHD genetikájának újdonságairól, Brooke Molina (Pittsburghi Egyetem) a diagnosztikai trendekről, a legfrissebb prevalenciaadatokról és a vizsgálati módszerek eltéréseiről, Margaret Sibley (Washingtoni Egyetem) pedig egy olyan kognitív viselkedésterápiás protokoll kidolgozásáról beszélt, amelyet ADHD-s felnőttekkel közösen terveztek. A brit Anita Thapar (Cardiffi Egyetem) „Az ADHD-ellátás kihívásai és ajánlások: tanulságok az Egyesült Királyságból" címmel szólalt fel – ez volt a program egyetlen kifejezetten európai egészségügyi rendszerre fókuszáló szekciója. Melissa Dvorsky (George Washington Egyetem) csapata pedig az ADHD-coaching hatékonyságát vizsgáló amerikai országos kutatás friss eredményeit mutatta be.
6. Új témák. Megjelent a mesterséges intelligencia is – „MI a mindennapokban: a túlterheltségtől az »áá, hát ez egyszerű« élményig" –, valamint az alulszolgált csoportok: külön szekció szólt az ADHD-s fekete nőkről és a spanyol nyelvű családok támogatásáról.
Szakértelem és megélt tapasztalat egy programban
A konferencia legérdekesebb szerkezeti vonása, hogy a tudományos előadások mellé egyenrangúan tette be a kortárs támogató csoportokat és a beszélgetőkávézókat. A négy nap alatt tizenegy kortárs csoport futott: külön az autizmus és ADHD együttállásával élőknek, a késői diagnózist kapottaknak, az ADHD-s szülőknek, a szenvedélybetegséggel is küzdőknek – és külön az ADHD-s ellátóknak, vagyis a szakembereknek, akik maguk is érintettek.
A beszélgetőkávézók címei is jelzik a szándékot: „Találkozz emberekkel, ne névjegykártyákkal", „Kapcsolódás üres csevegés nélkül – a 3 × 3".
Hogy mit jelent ez a gyakorlatban, azt talán az ADDA elnöke, Duane Gordon fogalmazta meg a legpontosabban a szervezet konferenciás oldalán – nem erről a rendezvényről, hanem a konferenciasorozatról általában:
„2005-ben egy barátom azt mondta: »Duane, menj el a konferenciára. Megváltoztatja az életedet.« Igaza volt. Félénken, szorongva és kimerülten léptem be. Három nappal később, olyan emberek között, akik értették – akik engem értettek –, minden megváltozott."
Gordon hozzáteszi: ez a konferencia indított el egy máig tartó átalakulást, amelynek során eljutott onnan, hogy szégyellte és rejtegette az ADHD-ját, odáig, hogy az ADDA elnöke lett.
Amit nem tudunk – és ami utána következett
A korrektség kedvéért érdemes rögzíteni: a szervezők nem hoztak nyilvánosságra résztvevői létszámot, és az online kiadásról – a korábbi jelenléti konferenciákkal ellentétben – nem adtak ki sajtóközleményt. Az elhangzott előadások tartalmáról nem készült nyilvános összefoglaló; az anyagok a felvételcsomagban érhetők el. Így a fenti kép a programra és a szervezők közléseire épül, nem utólagos beszámolókra.
A CHADD viszont néhány hónappal később komoly szakmai elismerést kapott: 2026 júliusában az Amerikai Szövetségi Vezetők Társasága (ASAE) az ADHD Nemzeti Forrásközpontjának ítélte a „Power of Associations" aranyfokozatú díját. A díj indoklásához kapcsolódó adatok jól mutatják a szervezet súlyát: a forrásközpont oldalait évente közel 5,5 millió alkalommal keresik fel, a segélyvonalára évente több mint 2200 megkeresés érkezik, és 2021 áprilisa óta közel 8000 egészségügyi szakember regisztrált a képzéseikre. Laurie Kulikosky, a CHADD vezérigazgatója így reagált:
„Ez az elismerés rávilágít arra a fontos szerepre, amelyet a CHADD ADHD Nemzeti Forrásközpontja betölt abban, hogy összekapcsolja az embereket megbízható információval, gyakorlati forrásokkal és egy olyan közösséggel, amely megérti őket."
A konferenciasorozat következő, jelenléti állomása 2026. december 3–5. között Baltimore-ban lesz, „Kapcsolódj, tanulj, gyarapodj" mottóval; a bejelentett díszelőadók David Goodman, Susan Young és Salif Mahamane. A szervezők emellett 2026-tól havi online „Coffee & Connect" találkozókat is indítottak.
Miért érdekes ez itthonról nézve?
Két dolog miatt. Egyrészt az ICONnect azt mutatja meg, hogy egy jól szervezett online formátum 99 dollárért olyan előadókat tesz elérhetővé – Faraone, Kooij, Thapar, Molina, Sibley –, akiket egy magyar szakember vagy érintett szülő korábban legfeljebb szakcikkekben olvashatott. A földrajzi távolság mint akadály eltűnt; ami maradt, az a nyelvi és az időzónabeli.
Másrészt a program szerkezete önmagában is üzenet. Az, hogy a genetikai kutatás melletti szekcióban kortárs támogató csoport ül össze, és hogy ezt a szervezők nem kompromisszumnak, hanem alapelvnek tekintik – „ahol a szakértelem találkozik a megélt tapasztalattal" –, olyan szemlélet, amely az ADHD-ról szóló hazai párbeszédben is termékeny lehet.
A konferencia adatlapja a Kapcsolatok tudástárban: ICONnect ADHD 2026 – Online
Források: a konferencia hivatalos oldala (theadhdconference.org – program, általános információk, árak, kreditek, szervezőbizottság); chadd.org (konferenciaoldal, felvételek, sajtóközlemények); add.org (ADDA konferenciaoldal); adhdcoaches.org (ACO konferenciaoldal).