Az ERGO „Harc a figyelemért” címmel programot indított, amelynek első workshopján a téma: a digitális média küzdelme a társadalmi erőforrásokért.
A digitális világ által mediált változások időszakát éljük, a figyelem pedig korunk egyik legjelentősebb erőforrása lett. A figyelemgazdaság főszereplői jelenleg azok a technológiai nagyvállalatok, amelyek az emberi figyelem kezelésére, lekötésére alkalmazott, folyamatosan fejlesztett modelleket alkalmaznak. A figyelem alapú, irányítási potenciálra és monetizációra fejlesztett technológiák azonban túlmutatnak az olyan egyszerű kérdéseknek, minthogy hány éves korig ne használjon a gyerek mobiltelefont vagy tabletek.
Ezek a technológiák a korábbi történelmi változások léptékeit messze túllépve módosítják az emberi figyelem működési mintázatait. Mindez a társadalmi kommunikációban, az oktatásban és a mentális egészség területén is nagyon komoly kihívásokat állít a társadalom elé. A változások különösen érzékenyen érintik a gyermekek és fiatalok világát. Közülük egyre többen vannak, akik másképp figyelnek, másképp tanulnak és másképp reagálnak az őket érő ingerekre, mint a korábbi generációk tagjai. Ez nem feltétlenül jelent számukra hátrányt vagy zavart, de az biztos, hogy az új figyelmi mintázatok elfogadását követeli a társadalomtól.
Mindez alapvetően új helyzetet teremt az oktatásban, a családi nevelésben és általában a társadalmi együttműködésben is. A jelenlegi intézményi rendszerek többsége ugyanis továbbra is olyan figyelmi működésre épít, amelyben alapvető elvárás a tartós koncentráció, az elmélyült feldolgozás, a feladathelyzetben való kitartás és a visszacsatolásra való várakozás képessége. Ezek továbbra is fontos és értékes készségek, a kihívás inkább az, hogy egyre több gyermek és fiatal számára ezek fenntartása másfajta pedagógiai támogatást, tudatosabb környezetalakítást és pontosabb figyelmi tervezést igényel.
A következő évek egyik fontos kérdése az lehet, hogyan tudnak a társadalmak úgy alkalmazkodni ezekhez az új figyelmi mintázatokhoz, hogy közben támogassák a gyermekek lelki integritását, közösségi kapcsolataik erősödését és hosszú távú alkalmazkodóképességük fejlődését.
A digitális világ által mediált változások időszakát éljük, a figyelem pedig korunk egyik legjelentősebb erőforrása lett. A figyelemgazdaság főszereplői jelenleg azok a technológiai nagyvállalatok, amelyek az emberi figyelem kezelésére, lekötésére alkalmazott, folyamatosan fejlesztett modelleket alkalmaznak. A figyelem alapú, irányítási potenciálra és monetizációra fejlesztett technológiák azonban túlmutatnak az olyan egyszerű kérdéseknek, minthogy hány éves korig ne használjon a gyerek mobiltelefont vagy tabletek.
Ezek a technológiák a korábbi történelmi változások léptékeit messze túllépve módosítják az emberi figyelem működési mintázatait. Mindez a társadalmi kommunikációban, az oktatásban és a mentális egészség területén is nagyon komoly kihívásokat állít a társadalom elé. A változások különösen érzékenyen érintik a gyermekek és fiatalok világát. Közülük egyre többen vannak, akik másképp figyelnek, másképp tanulnak és másképp reagálnak az őket érő ingerekre, mint a korábbi generációk tagjai. Ez nem feltétlenül jelent számukra hátrányt vagy zavart, de az biztos, hogy az új figyelmi mintázatok elfogadását követeli a társadalomtól.
Mindez alapvetően új helyzetet teremt az oktatásban, a családi nevelésben és általában a társadalmi együttműködésben is. A jelenlegi intézményi rendszerek többsége ugyanis továbbra is olyan figyelmi működésre épít, amelyben alapvető elvárás a tartós koncentráció, az elmélyült feldolgozás, a feladathelyzetben való kitartás és a visszacsatolásra való várakozás képessége. Ezek továbbra is fontos és értékes készségek, a kihívás inkább az, hogy egyre több gyermek és fiatal számára ezek fenntartása másfajta pedagógiai támogatást, tudatosabb környezetalakítást és pontosabb figyelmi tervezést igényel.
A következő évek egyik fontos kérdése az lehet, hogyan tudnak a társadalmak úgy alkalmazkodni ezekhez az új figyelmi mintázatokhoz, hogy közben támogassák a gyermekek lelki integritását, közösségi kapcsolataik erősödését és hosszú távú alkalmazkodóképességük fejlődését.
