Korunkban elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor be kell lépnünk a gyógyulás világrendjébe. Ebben a gyógyító intézmény, vagyis a kórház az egyház, az orvosság pedig az Eucharisztia, azaz Krisztus teste. Ebben a kórházban, úgy tűnik, Magyarországnak fontos szerep jutott azáltal, hogy a következő Eucharisztikus Kongresszust megrendezheti. Lehet, hogy Magyarország az a gyógyító intézmény, amelynek a segítségével az emberiség újra önmagára talál… – Kellermayer Miklós sejtkutató és Hofher József jezsuita szerzetes szavai ezek, amelyeket a napokban hallhattunk Püspökszentlászlón az Életrendezés Házában.
Az Eucharisztia hálaadást jelent, emlékeztették egymást az ERGO – Európai Regionális Szervezet és a Sándor Kör Ökumenikus Pedagógus Műhely közös, Ifjúság- és áldozatsegítés című szakmai programjának résztvevői július végén Püspökszentlászlón a jezsuita Életrendezés Házában. A Mecsek legmagasabb hegye, a Zengő északi oldalának szűk völgyecskéjében fekvő, természeti adottságait tekintve és spirituális szempontból is varázslatos, vagy ahogy Hofher József atya mondja, „fantasztikus” helyre mi is ellátogattunk. Miközben hallgattuk a korunk bajairól látleletet adó előadásokat, gyűjtöttük a NEK-ről megfogalmazódó gondolatokat is, mindenekelőtt a Hofi atyától elhangzottakat, majd tanúi lehettünk annak is, hogy a program résztvevői milyen lelkesen várják az Eucharisztikus Kongresszust – merthogy miután szentmisén hálát mondtak a négynapos rendezvény minden ajándékáért és kegyelméért, jelét adták ennek is.
Hofi atyától azt kérdeztük, mit várhat-remélhet a magyar és a világegyház a küszöbön álló Eucharisztikus Kongresszustól, és mi a jelentősége annak, hogy ezt Budapesten rendezzük. Így felelt: „Kedves idős testvérem, Kellermayer Miklós sejtkutató nagyon szellemesen azt mondja, hogy jelen korunkban elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor be kell lépnünk a gyógyulás világrendjébe. Szerinte a gyógyító intézmény az egyház, ez tehát a kórház, az orvosság pedig az Eucharisztia, azaz Krisztus teste. A nagy baj közepette, amibe kerültünk, az emberiség egyetlen és utolsó nagy lehetősége az, hogy az Eucharisztia által újból megtalálja Jézust. Ebben a kórházban, úgy tűnik, Magyarországnak fontos szerep jutott azáltal, hogy az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust mi rendezhetjük, mi fogadhatjuk az ideérkező zarándokokat. Lehet, hogy Magyarország az a gyógyító intézmény, amelynek a segítségével az emberiség újra önmagára talál, hogy »életük legyen és bőségben legyen«. – »Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.« – Legyen így! Én tényleg azt kívánom, hogy a magyar egyházon belül és ezáltal a világegyházon belül is az emberiség találjon rá arra a gyógyszerre, amely meghozhatja a békét a szívekben!”
Hofher József SJ atya 1953. március 9-én született Budapesten. A Székesfehérvári Egyházmegye papjaként 1992. szeptember 10-én lett a Jézus Társasága tagja. „Jezsuitaságának” lényege a hit és a szegények szolgálata: a hit szolgálata a lelkigyakorlatok által, a lelkigyakorlatozó segítése a Jézussal való személyes kapcsolatának elmélyítésében, valamint a peremhelyzetűek szolgálata. „Sok nagyszerű magyar jezsuita nyitotta fel a szemem a társadalmi igazságtalanságokra, amelyek mellett egy keresztény sem mehet el közömbösen” – mondta egy helyütt. Több munkaterületen, formációban és szociális-apostoli munkában dolgozott. Szegeden szemináriumi spirituális, a noviciátusban magiszter, a Jezsuita Roma Szakkollégiumban lelkivezető volt. Cigánypasztorációban a Sajó mentén Köröm, Girincs és Kiscsécs községekben, majd Budapesten, Csobánkán és Tápiószecsőn szolgált. Közben Szegeden és Kispesten egy-egy évet a lelkipásztorkodásban is eltöltött a megüresedett lelkészségen, illetve plébánián. Rendszeresen kísért lelkigyakorlatokat, Dobogókőn 2019 nyaráig, ezt követően a szegedi Bús Páter Rendház tagja lett. A nevéhez fűződik egy új, 2011-ben munkatársával, Molnár Renáta nordicwalking-edzővel közösen életre hívott kezdeményezés, a „Jézusi gyaloglás”, amelyben a szemlélődő imamód, a Jézus-ima összekapcsolódik a mozgással, a járással, például a nordic walkinggal. Erről szóló, A mozgás lelkisége című könyvük 2016-ban jelent meg a Jezsuita Kiadó gondozásában.
Hofi atya Vízi Elemér SJ provinciális felkérésének eleget téve, 2020. június 29-én költözött be az Életrendezés Háza lelkészi lakásába. Hosszú évek vágyakozása teljesült ezzel, amelynek gyökerei a házat alapító Vácz Jenő atya haláláig nyúlnak vissza. Azon a napon, amikor Jenő atya a mennyei hazába költözött, Hofi atya tartott lelkigyakorlatot az Életrendezés Házában. Ahogy az intézmény honlapján áll, igaz, hogy ideiglenesen szeptember végéig szól Hofi atya megbízatása, de a házat fenntartó egyesület tagjai bizakodnak abban, hogy a szolgálata Püspökszentlászlón ennél sokkal hosszabb lesz. Ő maga is ennek a reményének adott hangot beköszönő levelében. Ezt idézzük: „A szerzetesek mindig is tudták, hol kell felütni tanyájukat. Amikor a településen, a Zengő lábánál sétálok, elképesztő arra gondolni, kik jártak előttem ezeken az utakon. Mindszenty Józseftől Henri Bouladig számtalan szellemóriás és lelki ember fordult itt meg. Rendtársaim közül Németh János és Vácz Jenő atyák szelleme kísér utamon. Miközben sétálok, Jules Supervielle bájos írásának szamara és ökre jelenik meg előttem, akik ott, Betlehemben, a Kisjézus mellett szinte levegőt sem mertek venni, nehogy a jászol körül repkedő angyalok közül egyet is lenyeljenek. Így lépkedek én is kőről kőre, és engedem, hogy ez a szent környezet a még mindig itt élő szent lelkületű emberekkel átjárja a lelkemet és jobbá tegyen engem. A kastély mögötti kis temetőben pihennek azok a nővérek, akiket Jenő és János atyával »ideűzött« a Szeretet. Csak imádkozni tudok azért, hogy őrizzen meg engem is a Szeretet ebben a csodálatos környezetben, és engedje meg, hogy az utolsó befejező imaórámat itt mondhassam el: »Bocsásd el most, Uram, szolgádat, szavaid szerint békességben, hiszen már meglátták szemeim, akit küldtél, az Üdvözítőt. Őt adtad számunkra csodájára minden népnek, hogy fényeskedjék az egész világnak, mint választott néped dicsősége.«”
A Püspökszentlászlón július végén eltöltött napokban mintegy harminc fős csoportunk tagjai közül mindannyian úgy érezhettük, gyógyultunk, sokat-sokat gyógyultunk ezen a szent helyen. S hazatérve még buzgóbb imába kezdtünk az Eucharisztikus Kongresszusért. Bárcsak teljesülne Hofi atya óhaja, s az emberiség rátalálna arra a gyógyszerre, amely meghozhatja a békét a szívekben!
Kép és szöveg: Varga Gabriella
Forrás: https://www.eletunk.net/nek2020/hofher-jozsef-sj-talaljunk-ra-arra-a-gyogyszerre-amely-meghozhatja-a-beket-a-szivekben/
