„A rendezvény megtelt. Kérjük, ne írjanak nekünk: várólista nincs!" – ez a két rövid mondat állt hetekkel a kezdés előtt a németországi ADHS Deutschland egyesület honlapján. A 2026. április 18–19-én, a schorndorfi Barbara-Künkelin-Halléban megrendezett ADHS Deutschland Szimpózium mind a felnőtt-, mind a gyermek- és ifjúsági programjára beteltek a helyek. A mottó – „ADHS und es geht weiter!", vagyis „ADHD – és az élet megy tovább!" – önmagában is elárul valamit arról, milyen szemlélettel közelít a témához Németország legrégebbi ADHD-s önsegítő szervezete.
Négy évtized önsegítés
Az ADHS Deutschland e. V. saját megfogalmazása szerint: „Németország legrégebbi és legnagyobb ADHD-s önsegítő szervezeteként közel négy évtizede önkéntes alapon dolgozunk az ADHD-val élő emberekért." Az egyesület története a nyolcvanas évek elejéig nyúlik vissza, amikor szülők kezdtek összejárni, hogy a hiperaktív viselkedés étrendi megközelítéseiről beszéljenek. 1987-ben alakult meg a „Túl aktív gyermek" munkacsoport, amelyből előbb országos szövetség, majd 2007-ben – egy másik országos szervezettel egyesülve – a mai ADHS Deutschland lett.
Ma az egyesület több mint 200 önsegítő csoportot működtet országszerte – helyben és online egyaránt –, telefonos tanácsadói hálózattal együtt. A csoportok között vannak szülői és családi csoportok, felnőttcsoportok, kizárólag nőknek szóló csoportok (például Berlinben és Münchenben), valamint 14 éves kortól ifjúsági csoportok. Ahogy a honlapjuk fogalmaz: „Csoportjaink napi szintű segítséget nyújtanak az önsegítéshez, helyben." A szervezet hármas jelmondata: „Felfogni, tájékoztatni, támogatni."
Ez a háttér magyarázza, hogy a schorndorfi szimpózium miért néz ki egészen máshogy, mint egy orvosszakmai kongresszus. A részvételi díj tagoknak 35 euró, nem tagoknak 55 euró volt – két napra, ebéddel együtt. Aki csak a helyszínen döntött, 40 euróért mindkét napra bejuthatott.
Öt előadás – és két óra közgyűlés
A felnőttprogram szűkszavú, de célzott volt. Szombaton három előadás:
- „Rejtett ADHD – ADHD és társbetegségek" – dr. Andrea Boreatti, pszichiáter és pszichoterapeuta szakorvos (Lohr am Main). Ő nyitotta meg a szimpóziumot is.
- „A biomarker-kutatás esélyei és határai az ADHD-ban" – dr. Anna Kaiser pszichológus, a Freiburgi Egyetem gyermek- és ifjúkori klinikai pszichológiai tanszékének megbízott vezetője, kutatási területe a mélyfenotipizálás, a multimodális agyi képalkotás és a neurofeedback.
- „Neurodiverzitás – más, mégis rendkívül rokonszenves" – dr. Johannes Streif pszichológus, az ADHS Deutschland alelnöke.
Ezt kerekasztal-beszélgetés követte, majd – és ez a program legbeszédesebb szerkezeti eleme – délután négytől hatig az egyesület közgyűlése. Nem a konferencia után, nem egy másik teremben, hanem a program szerves részeként, két teljes órán át. Egy önsegítő szervezetnél a tagság döntéshozatala nem melléktevékenység, hanem a rendezvény egyik fő tartalma.
Vasárnap két további előadás zárta a programot:
- „10 dolog, amit bárcsak korábban tudtam volna: ADHD a munka világában" – dr. Udo Wortelboer, pszichiáter és pszichoterapeuta szakorvos (Frankfurt am Main), aki foglalkozás-pszichiátriával és coachinggal foglalkozik.
- „ADHD és a menstruációs ciklus" – dr. Sibel Nayman, pszichológus pszichoterapeuta, a mannheimi Központi Lelki Egészség Intézet (ZI) kutatója, akinek fő kutatási területe a menstruációs ciklus és a mentális egészség összefüggése.
A programot végignézve látszik, hogy a szervezők tudatosan az élethelyzeteket állították középpontba, nem a diagnosztikát: munkaviszony, párkapcsolat, önismeret, hormonális háttér, rejtve maradó tünetek. Az egyetlen „kemény" kutatási előadás a biomarkerekről szólt – és annak is a határairól éppúgy, mint az esélyeiről.
A párhuzamos gyermek- és ifjúsági szimpózium
A rendezvény talán legérdekesebb – és itthonról nézve leginkább átgondolásra érdemes – része a felnőttprogrammal párhuzamosan futó gyermek- és ifjúsági szimpózium volt, amely három korcsoportban zajlott. A csapatot – a „Team Jugend" néven futó kísérőstábot – Franziska Gadinger és Fabian Eckner vezette; utóbbi az egyesület országos elnökségének is tagja. A csapatot vasárnap reggel formálisan bemutatták a felnőtt közönségnek.
A három korcsoport programja nem ugyanannak a tartalomnak három nehézségi szintje volt, hanem három egészen különböző megközelítés.
A 6–10 évesek nem hallgattak egyetlen előadást sem. Náluk ismerkedős játékok, csoportos sporttevékenységek – és egy egész délutános színházi műhely szerepelt a programban Ursula Frühe vezetésével. Vasárnap ismét sport, majd a hétvége közös átbeszélése.
A 11–13 évesek már kaptak két szakmai inputot: szombaton dr. Thomas Kettling gyermek- és ifjúságpszichiáter „Agy és gyógyszerelés az ADHD-ban" címmel tartott foglalkozást, vasárnap pedig dr. Fritz Jansen pszichológus – az egyesület tudományos tanácsadó testületének tagja, az IntraActPlus-koncepció társkidolgozója – és Jona Valentin Rose beszélt a „Tanulási stratégiák ADHD-val" témáról. A többi idő sporté, csapatversenyé volt.
A 14–21 évesek programja a legkomolyabb. Szombaton dr. Christian Harter pszichiáter, addiktológus, a karlsbadi SRH Klinikum főorvosa tartott foglalkozást „ADHD és függőség" címmel. Ezt ADHD-kvíz, majd kétórás beszélgetőkör követte. Vasárnap Harter és Kettling közösen beszélt az agyról és a gyógyszerelésről – vagyis a serdülők két szakorvostól, egyszerre kaptak választ arra, hogy mit csinál a szervezetükben az a tabletta, amit sokan közülük évek óta szednek.
És a zárás: „A hétvége átbeszélése, visszajelzés a következő rendezvényekhez." Vagyis a 14–21 éves korosztályt nem gyermekmegőrzésnek tekintették a felnőttprogram mellett, hanem olyan résztvevőknek, akiknek a véleménye visszacsatolódik a szervezet jövőbeli munkájába.
„Egy adottság – hajlam az életre"
A neurodiverzitásról szóló előadást tartó dr. Johannes Streif az egyesület alelnöke, és ő felel az elnökségben a nyilvánosságért is. Saját bemutatkozó oldalán az ADHD-t egyetlen, sokat mondó fordulattal írja le: „eine Disposition – eine Anlage zum Leben", vagyis „egy adottság – hajlam az életre".
Ez a megfogalmazás pontosan illeszkedik a szimpózium mottójához. Érdemes egymás mellé tenni a legutóbbi két schorndorfi rendezvény jelmondatát: 2024-ben „ADHS und jetzt erst recht!" – „ADHD, és most aztán tényleg!" –, 2026-ban pedig „ADHS und es geht weiter!" – „ADHD, és az élet megy tovább!". A dac és a kitartás retorikája; nem a betegségé, hanem az együttélésé.
Ugyanakkor fontos pontosítás: Streif ezt a mondatot a saját bemutatkozó oldalán írta le, nem a schorndorfi pulpitusról. A szimpóziumon elhangzott előadások tartalmáról ugyanis nem jelent meg semmilyen összefoglaló – sem az egyesület honlapján, sem a helyi sajtóban. Nincs beszámoló, nincsenek fotók, nincs résztvevői létszám, és a közgyűlés napirendjéről, esetleges tisztújításáról sem került nyilvánosságra információ. (Az egyesület a 2024-es szimpózium prezentációit utólag közzétette, így elképzelhető, hogy a 2026-osak is megjelennek még.)
A német háttér: kereslet, hiánycikkek, készülő irányelv
Az „ausgebucht" – megtelt – felirat és a „várólista nincs!" felkiáltás önmagában is adat. Egy 35 eurós, hétvégi, önsegítő szervezet által rendezett programra akkora volt a jelentkezés, hogy a szervezőknek elébe kellett menniük a levéláradatnak.
Ez a kereslet illeszkedik a német számokhoz. A DAK egészségpénztár 2026 augusztusában publikált elemzése szerint a 18 év alattiak körében az új ADHD-diagnózisok száma 2024-ben 16 százalékkal nőtt, mintegy 202 ezer gyermek és serdülő kapott először diagnózist, és a 3–17 évesek 5,2 százaléka állt ADHD miatt orvosi ellátásban. A növekedés a lányoknál volt meredekebb (21 százalék), a legnagyobb ugrás pedig a 10–14 évesek korcsoportjában történt.
Eközben a gyógyszerellátás akadozott. Az atomoxetin hiánya 2024 augusztusában kezdődött – a német piac mintegy 80 százalékát ellátó görögországi gyártónál fellépett minőségi problémák miatt –, a metilfenidát esetében pedig nitrozamin-szennyeződés miatt szigorodó minőségellenőrzés lassította a gyártási tételek kiadását. A német gyógyszerhatóság, a BfArM 2026-ig tartó ellátási zavarokra számított; egyes készítmények elérhetetlensége a nyilvántartás szerint 2026 áprilisáig, tehát éppen a szimpózium idejéig húzódott.
Szakmai oldalon pedig a német S3-as ADHD-irányelv átdolgozása zajlik: a 2018-as változat formálisan 2022 májusában lejárt, a 2.0-s verzió 2026 közepén konzultációs szakaszban volt. A hírek szerint a legnagyobb változás a diagnosztikát érinti – a felnőttkori, atipikus megjelenési formák tágabb elismerése, az ICD-11-hez és a DSM-5-höz igazodó, dimenzionális szemlélet, valamint a minőségbiztosított videokonferenciás diagnosztika formális elfogadása.
Mit üzen ez a szimpózium?
Három dolgot érdemes hazavinni Schorndorfból.
Az elsőt a program szerkezete mondja ki: egy önsegítő szervezet nem konferenciát rendez, hanem közösségi hétvégét, amelyben a szakmai előadás, a tagsági döntéshozatal és a gyerekprogram egyenrangú elemek. A közgyűlés nem „technikai" napirendi pont a program végén, hanem két óra a főidőben.
A másodikat a korosztályi bontás: a hatévesnek színház és sport jár, a tizenkét évesnek magyarázat az agyáról és a gyógyszeréről, a tizenhét évesnek pedig egy addiktológus főorvos és egy őszinte beszélgetőkör a függőség kockázatáról. Ez nem óvatoskodás, hanem életkorhoz igazított tájékoztatás – és a legidősebb korosztálynál partneri viszony.
A harmadikat a mottó: „és az élet megy tovább". Egy olyan diagnózis körül, amely körül sok a szorongás, a bűntudat és a vita, egy negyven éve működő szülői-érintetti közösség azt üzeni, hogy az ADHD nem a történet vége. Ez a hangnem – tárgyilagos, nem bagatellizáló, de nem is katasztrofizáló – ritka, és megérdemli a figyelmet.
A szervezet következő szimpóziuma 2027. április 17–18-án Magdeburgban lesz.
A konferencia adatlapja a Kapcsolatok tudástárban: ADHS Deutschland Szimpózium 2026
Források: adhs-deutschland.de (rendezvényoldal, a felnőtt- és az ifjúsági szimpózium programfüzete, az egyesület bemutatkozása, elnökségi és tanácsadó testületi oldalak, dr. Johannes Streif bemutatkozása); DAK sajtóközlemény, 2026. augusztus 10.; t-online, 2025. november 9. (gyógyszerhiány); AWMF irányelv-nyilvántartás.