ADHD a serdülőkorban – 3. Nemzetközi ADHS-kongresszus, Hamburg

Az AG ADHS orvosi munkacsoport 2026. április 17–19. között Hamburgban rendezett kongresszusa a serdülőkori ADHD-ra fókuszált – arra az életszakaszra, amelyben a fiatalok többsége kicsúszik az ellátásból.

„A serdülők nagyjából 6 százaléka érintett ADHD-ban, és a felüknél korlátozó, megterhelő tünetek maradnak fenn felnőttkorban is." Ezzel a mondattal hívta meg az AG ADHS orvosi munkacsoport a német nyelvterület szakembereit a 3. Nemzetközi ADHS-kongresszusra, amelyet 2026. április 17. és 19. között rendeztek meg a hamburgi Bürgerhaus Wilhelmsburgban. A kongresszus központi témája – „AD(H)S in der Adoleszenz", vagyis az ADHD a serdülőkorban – nem véletlenül került a középpontba: éppen ebben az életszakaszban tűnnek el az ellátásból azok a fiatalok, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá.

Kik szervezték?

Az AG ADHS e. V. (Ärztliche Arbeitsgemeinschaft ADHS für den deutschsprachigen Raum) 2002-ben alakult, eredetileg gyermek- és ifjúsági orvosok kezdeményezésére. Saját meghatározása szerint olyan orvosok szövetsége, amely feladatának tekinti, hogy összegyűjtse az ADHD-val kapcsolatos ismereteket és összekapcsolja a különböző szakterületeket. A jelmondatuk egyszerű: „Orvosok közösen az ADHD-ért."

A kongresszust az egyesület elnöke, dr. Kirsten Stollhoff hamburgi gyermekneurológus és alelnöke, Gerhard Broer jegyezte. A rendezvény kétévente kerül megrendezésre; az előző, 2023-as kongresszus – amelynek témája az ADHD női megjelenése volt – az egyesület beszámolója szerint „több mint 300 nagyon érdeklődő embert" vonzott.

Miért éppen a serdülőkor?

A meghívó szövege pontosan megfogalmazza az indokot. A szervezők három állítást tesznek egymás mellé: hogy a serdülők mintegy 6 százaléka érintett; hogy „a felüknél korlátozó és megterhelő tünetek felnőttkorban is megmaradnak"; és hogy „éppen a serdülőkorban zajlanak a neuronális hálózatok lényegi átépülési folyamatai". A kongresszus célja ennek megfelelően az volt, hogy megmutassa „a sok buktatót, de egyben a lehetőségeket is, amelyek ebben az érzékeny szakaszban alakulnak ki".

A háttérben egy konkrét, számokkal alátámasztott ellátási szakadék áll. Egy német betegbiztosítói adatokon alapuló, a Deutsches Ärzteblattban publikált elemzés 15 éves, ADHD-diagnózissal élő fiatalokat követett hat éven át. Az eredményt az Ärzte Zeitung így foglalta össze: „21 éves korban már csak a fiatalok 31 százalékánál állt fenn a diagnózis" – noha a tünetek fennmaradása körülbelül 50 százaléknál lenne várható. A gyógyszeres kezelés aránya még drámaibban esett: „Míg a 15 évesek 52 százaléka kapott ADHD-gyógyszereket, a 21 éveseknél az eredeti csoportnak már csak 6,6 százaléka."

Ez a kongresszus mögötti valódi kérdés: hová tűnnek a 18 és 21 év közötti fiatalok az ellátásból, és mi történik velük utána.

A program: alapszemináriumoktól a záró kitekintésig

A háromnapos program három rétegből épült fel.

Pénteken délután úgynevezett alapszemináriumok futottak, két blokkban. Az első az ADHD szűrésével és diagnosztikájával foglalkozott – külön szekcióban gyermekek és serdülők (dr. Kirsten Stollhoff, dr. Ulrich Kohns), külön felnőttek (dr. Carolin Zimmermann), és külön „minden érdeklődő" számára (dr. Klaus Skrodzki, dr. Wolfgang Kömen). A második blokk ugyanígy háromfelé bontva a terápiáról és a kísérésről szólt. Ez a felépítés önmagában is jellemző az AG ADHS szemléletére: a szakmai és a laikus közönséget nem választják szét, csak a nekik szóló tartalmat.

Az esti ünnepi előadást prof. dr. Dieter Braus tartotta „Betekintés a pubertáskori agyba: esélyek és kockázatok" címmel. Braus régóta tartott, jól ismert előadásának központi képe egyfajta „neuronális nagytakarítás": a pubertás során a gyermekkori idegi kapcsolatok jelentős része lebomlik és újraépül – ez az átrendeződés magyarázza a fokozott ingerkeresést, az érzelmi hullámzást és a társas visszahúzódást is.

Szombaton három plenáris előadás következett, majd két körben tíz párhuzamos workshop. Az előadások:

  • dr. Astrid Neuy-Lobkowicz: „Buktatók a felnőtté válás útján"
  • PD dr. Daniel Schöttle (Asklepios Klinikum Harburg, Hamburg): „ADHD – szexualitás – párkapcsolat"
  • prof. dr. dr. Martin Holtmann: „ADHD és függőség"

A tíz workshop – amelyek mindegyike kétszer futott, hogy a résztvevők többet is meghallgathassanak – jól mutatja, hol vannak a mindennapi gyakorlat fájó pontjai:

  • Fabian Grolimund (svájci pszichológus): „Csak még egy kicsit..., aztán tényleg nekikezdek – ADHD-val élők a halogatás csapdájában"
  • dr. Angela Wenzel: „ADHD és szer nélküli függőség"
  • PD dr. Daniel Schöttle: „Az AD(H)S gyógyszeres kezelése serdülő- és felnőttkorban – a pszichiátriai társbetegségek figyelembevételével"
  • dr. Wolfgang Kömen: „A medikáció finomhangolása"
  • dr. Klaus Skrodzki: „Mit jelent a gyógyszeres kezelés? Lehetőségek és határok"
  • dr. Isabell Lohmann: „ADHD és a hormonok hatása"
  • dr. Ulrich Kohns: „Adherencia – hogyan maradjon meg a beteg az ellátásban"
  • dr. Astrid Neuy-Lobkowicz: „ADHD a párkapcsolatokban"
  • dr. Matthias Rudolph: „Multimodális terápiás koncepció: nem gyógyszeres kísérés a serdülőkorban"
  • Gerhard Broer, dr. René Kindli, Eckhard Ziegler-Kirbach: „Találkozás a szakértővel – nyitott kérdések az ADHD-ról"

Szombat este az egyesület közgyűlése zajlott, vasárnap pedig három rövidebb előadás zárta a kongresszust: Fabian Grolimund „ADHD és az iskola: hogyan támogathatják a szülők és a tanárok az érintett gyerekeket", prof. dr. Wolfgang Retz „ADHD – alkalmazkodási zavarok a serdülőkorban", végül dr. Wolfgang Kömen „ADHD madártávlatból – mi újság a kutatásban" címmel. A záró félóra a nyitott kérdéseké és a kitekintésé volt.

Egy kongresszus, amelyet az előadók ajándékoztak

A rendezvény egyik legfigyelemreméltóbb vonása a finanszírozása. Az AG ADHS a kongresszus után a honlapján így fogalmazott:

„Valamennyi előadó lemondott a tiszteletdíjáról, és ezzel tették egyáltalán lehetővé a kongresszust. Nekünk ajándékozzák a tudásukat és az idejüket!"

(„Alle Referentinnen und Referenten haben auf ein Honorar verzichtet und haben damit erst den Kongress ermöglicht. Sie schenken uns ihr Wissen und ihre Zeit!" – ag-adhs.de)

Ennek megfelelően a részvételi díj is alacsony maradt: tagoknak 150–200, nem tagoknak 200–250 euró, hallgatóknak és rezidenseknek 100 euró – három napra, tíz workshoppal.

Az egyesület emellett szokatlan nyíltsággal tette közzé a szponzorok listáját, euróra pontosan. A nyolc támogató (MEDICE, ABILIA, Danone, Aristo Pharma, ratiopharm, Neuraxpharm, InfectoPharm, AGB-Pharma) összesen mintegy 21 ezer euróval járult hozzá a költségekhez. A szervezők kommentárja: „Szívből köszönjük minden szponzornak a támogatást! E hozzájárulások nélkül a kongresszus megrendezése nem lett volna lehetséges." Ez a fajta tételes átláthatóság az orvosszakmai rendezvények világában korántsem magától értetődő.

A kongresszus utólagos értékelésében az egyesület a szakmai tartalom mellett a találkozás értékét emelte ki: „Az előadások, szemináriumok és workshopok sok új impulzust tudtak adni – az elkötelezett kérdéseknek, hozzászólásoknak és vitáknak köszönhetően is." És hozzáteszik: „Ugyanilyen fontos volt a szünetekben zajló eszmecsere, valamint a könyvasztal széles kínálata és az ipar által nyújtott információk."

A helyszín hangulatához egy művész is hozzájárult: „A kellemes hangulathoz Jérémy Piquet művész is hozzájárult az ADHD-tünetekről készült illusztrációival" – írja az egyesület. Piquet 2019-ben kapott ADHD-diagnózist, és „ADHD Like No Other" című, saját kiadású könyvében negyven illusztrációval jeleníti meg az ADHD megélését; a kötet több mint ötven országba jutott el.

A német háttér: emelkedő diagnózisszámok, lejárt irányelv

A kongresszus témaválasztása pontosan illeszkedik abba, ami Németországban az elmúlt években történt.

Alig négy hónappal a hamburgi rendezvény után, 2026. augusztus 10-én a DAK egészségpénztár közzétette gyermek- és ifjúsági jelentésének különelemzését, amelyet a Vandage GmbH és a Bielefeldi Egyetem készített. Az adatok szerint a 18 év alattiak körében az új ADHD-diagnózisok száma 2024-ben 16 százalékkal nőtt az előző évhez képest – országosan mintegy 202 ezer gyermek és serdülő kapott először diagnózist, ezer gyermekre vetítve 17 új eset. A 3–17 évesek 5,2 százaléka állt ADHD miatt orvosi ellátásban 2024-ben.

A nemek szerinti bontás különösen tanulságos: az új diagnózisok aránya a fiúknál ezer főre 22,4, a lányoknál 11,3 – vagyis a fiúk továbbra is majdnem kétszer annyian vannak. A növekedés viszont a lányoknál volt meredekebb (21 százalék a fiúk 14 százalékához képest), és korcsoportok szerint a 10–14 évesek között volt a legnagyobb: 22 százalék. Vagyis pontosan abban az életkorban, amelyről a hamburgi kongresszus szólt.

Prof. dr. Christoph U. Correll (Charité, Berlin) a jelentés kapcsán így fogalmazott: „Az ADHD esetében egy többtényezős betegségről van szó, amelynek bizonyítottan erős biológiai alapja van." A német gyermekorvosok szövetségének elnöke, dr. Michael Hubmann pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az ADHD nem tisztán „fiús téma", hanem gyakran figyelmen kívül hagyott kórkép. Andreas Storm, a DAK vezetője a következtetést így vonta le: „Szükségünk van mindazok jól összehangolt együttműködésére, akik gyerekeket kísérnek és ellátnak."

Ugyanakkor a gyógyszeres kezelés folytonossága gyenge. Egy 2025-ös, öt európai országot 2010 és 2023 között vizsgáló, a The Lancet Regional Health – Europe hasábjain megjelent kutatás szerint Németországban az ADHD-gyógyszert szedők aránya 0,14 százalékról 0,23 százalékra emelkedett, és a növekedést elsősorban a felnőttek és a nők hajtották. A német Science Media Center kérdésére prof. dr. Marcel Romanos (Würzburgi Egyetemi Klinika) a legfontosabb adatot emelte ki: „Már egy év után az először kezeltek alig 15 százaléka kap további receptet." Kollégája, prof. dr. Oliver Grimm (Frankfurti Egyetemi Klinika) pedig a túlgyógyszerezés vádját utasította vissza: „»ADHD-tablettáról mindenkinek« ezek szerint az adatok szerint Németországban szó sem lehet."

Mindeközben a szakmai irányelv helyzete rendezetlen: a német S3-as ADHD-irányelv (AWMF 028-045) 2018 júniusában jelent meg, és formálisan 2022 májusában lejárt. A teljes átdolgozás prof. dr. Tobias Banaschewski (Mannheimi Központi Lelki Egészség Intézet) vezetésével 2022 óta zajlik, a finanszírozás 2026 szeptemberéig tart; az új változat konzultációs szakaszban van.

Mit tanulhatunk ebből?

A hamburgi kongresszus üzenete nem egyetlen szenzációs kutatási eredmény. Sokkal inkább az a helyzetkép, amelyet a program egésze rajzol ki: egy orvosi szakmai szervezet – amelynek tagjai lemondtak a tiszteletdíjukról, hogy a rendezvény megvalósulhasson – három napot szánt arra a néhány évre, amelyben a legtöbb ADHD-s fiatal kicsúszik az ellátásból.

Az adatok magukért beszélnek: 15 évesen a fiatalok 52 százaléka kap gyógyszert, 21 évesen 6,6 százaléka; a diagnózis harminc százalékuknál marad meg, holott a tünetek a felüknél fennmaradnának. A serdülőkor átmenete – az iskolából a munkába, a gyermekorvostól a felnőttellátásba, a szülői felügyelettől az önállóságig – egyszerre több ponton is szakadékot nyit. A kongresszus programja lényegében ezeknek a szakadékoknak a feltérképezése volt: halogatás, függőség, párkapcsolat, szexualitás, iskolai kudarc, hormonális hatások, terápiahűség.

Ezek a kérdések Magyarországon sem másak – legfeljebb kevesebb szó esik róluk.


A konferencia adatlapja a Kapcsolatok tudástárban: 3. Nemzetközi ADHS-kongresszus, Hamburg

Források: ag-adhs.de (kongresszusi oldal, meghívó és program, az egyesület bemutatkozása); Ärzte Zeitung: „ADHS wird zum Stolperstein beim Erwachsenwerden"; DAK sajtóközlemény, 2026. augusztus 10.; Deutsches Ärzteblatt; Science Media Center Germany, 2026. január 22.; AWMF/DGKJP irányelv-nyilvántartás; G-BA Innovationsfonds („Update ADHS-LL" projekt).

Betöltés..