A szülő-magzat kapcsolat kezdete

2019-06-10

Bár mindig is az anyai tapasztalat részét képezte, mára számos tudományos bizonyíték gyűlt össze azzal kapcsolatban, hogy az anyai szenzitivitás és érzelmek gyökere a várandósság idejére nyúlik vissza.

A várandósság előrehaladásával nő a magzat iránt táplált érzelmek intenzitása, hirtelen változást, erősödést írnak le a magzattal való kapcsolat alakulásában a magzatmozgások első észlelésének élménye nyomán (Froen, Heazell, Holm-Tveit, Saastad, Fretts és Flenady, 2008). A harmadik trimeszterre, amint ezt korábban láthattuk, az egymástól világosan elkülönülő aktív és nyugalmi magzati viselkedés arra készteti az anyákat, hogy magzatuk állapotával szinkronban válaszoljanak a jelzésekre.

Egyik anya-magzat kötődést mérő kérdőíves vizsgálatban a magas pontszámot elérők intenzívebben vonódtak be a posztantális inetrakciókba, mint az alacsony pontszámot elért csoport tagjai (Siddiqui, 2000). A szignifikáns különbség leginkább abban mutatkozott, hogy a prenatálisan intenzívebben kötődő anyák számottevően több proximális ingerben részesítették gyermekeiket (finom érintés, simogatás, ölelés). Ugyanakkor nem mutatkozott összefüggés a prenatális kötődés intenzitása és az anyai válaszkészség között, aminek egyik magyarázata az lehet, hogy az anyai válaszkészség biológiai értéke magas, az utód túlélése múlik rajta, ezért a prenatális kötődés nem játszik kulcsszerepet a megjelenésében.

Több vizsgálatban is tetten érhető volt a pre- és anya-gyermek kötődési korreláció, ám ennek közepes mértéke éppen arra utal, hogy a születés utáni kötődés minőségét számos egyéb faktor is befolyásolja (Müller, 1996).

Ikergyermekek és anyáik pre- és posztnatális kötődésének összefüggését vizsgálva arra, hogy az anyai post partum depresszió a születés utáni kötődés varianciájának 26%-át magyarázza (Damato, 2004). A császármetszés, továbbá az ikerpár egy vagy mindkét tagjának intenzív osztályon való ápolási szükséglete nagyban befolyásolta a pre- és postnatális kötődés minőségét.

Mindez arra utal, hogy az anya–gyermek kötődésre, mint kontinuumra érdemes tekintenünk, amelynek gyökerei a magzat iránt ébredő érzésekig és érzékeny ráhangolódásig nyúlnak vissza. A születés után ezekre épülnek majd az érzelmek és az újszülött jelzéseire adott szenzitív válaszok. Ha a körülmények kedvezőek, a prenatális kötődés zavartalanul alakul a születést követően is. A mentálisan egészséges, befogadó anya nem csak az újszülött stressz-jelzéseire érzékeny, hanem a gyermek fejlődési szintjeinek működésére és ritmusára is. Ha azonban nehézségek, elakadások lépnek fel, az anyának segítségre, támogatásra lehet szüksége abban, hogy kapcsolatba tudjon kerülni, ill. kapcsolatban tudjon maradni újszülöttjével, csecsemőjével.

Összegezve a fentieket elmondhatjuk, hogy az intrauterin fejlődés során a magzat rugalmas alkalmazkodóképessége a változó környezeti körülményekhez egyben kiszolgáltatottságának, sérülékenységének forrása is, ha a körülmények kedvezőtlenek és fenyegetőek. A teratogén ártalmak, a tartós stressz, az anya huzamos depresszív állapota és az elutasítás károsítják a strukturális és funkcionális fejlődést. A méhen belüli életfázis érzékenysége ugyanakkor lehetővé teszi a negatív folyamatok visszafordítását: az anya életfeltételeinek javulása, érzelmi támogatása pozitívan hat magzatára is, amely hosszútávon kedvező irányba befolyásolja a későbbi szülő-gyerek kapcsolatot és kötődést.

BŐVEBBEN >>

Elhangzott a Egészséges életkezdet: traumákon innen és túl – Nemzetközi konferencián 2015. november 13-án

Kapcsolat

ergonetinfo@gmail.com
1052 Budapest,
Kálvin tér 5. fszt. 8.

Facebook

Hasznos linkek